Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-11 / 47. szám

1181 Mariano nem hogy a' szobákba ki- s­vánkozott volna, sőt szerette az eliga­zítást , mert csak nélküle érheté el­­ gondolatival a’boldogság’fokát, melly-­­­röl a’ véres találkozás leszédité. Tudta minő szüksége lesz Fiammára, és még is a’ perczben örvendett megszabadul­hatni tőle. (Vége következik.) Költemények: É­n. A’ világ az isten’ kertje, Gyom ’s virág vagytok ti benne, Emberek! Én a’ kertnek egy kis magja, De az ur ha pártom’ fogja, Benne gyom tán nem leszek. Tiszta e’ kebelnek mélye, Égi kéz töveti beléje Lángokat; És a’ lángok szűzen égnek Szent oltárul az erénynek El nem romlott szív alatt. Nem építek sors’ kegyére, Tűröm, mit fejemre mére, Jót, roszat; Mit ma ád, elvészi holnap, Majd megadja a’ mit elkap. Jellemképe változat. Mint a’ róna, hol születtem , Lelkem’ útja tetteimben Egyenes, Szavaimmal egy az érzet, Czélra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres. És az ég szivem­ földébe Drága fádat ülteté be, Szerelem! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm’ szerény virágit A’ hazának szentelem. Petőfi Sándor: Szerelem’ utóhangja. Áldott az óra, mellyben Először láttalak. Áldott örökre , mellyben Enyémnek mondtalak. Boldog valék magamban, De boldogabb veled; Szived megnyílt előttem, ’S az ég fejünk felett. Hogy életünk öröm volt, Onnan gondolható, Mert nem tartott sokáig, Mint minden földi jó. Erdélyi. POZSONYI KÉPEK. II. Országgyűlésünk­ külsőségei. Vannak elegen, kik jelen ország­­gyűlésünk’ belső politikai életének köz­lését a’ legritkább, ’s legfinomabb szel­lemi táp gyanánt adogatják most be az erre olly kiváncsi magyar közönségnek; én tehát jelen pozsonyi képemben or­­szággyűlésünk’ külalakjának rajzával szándékozom csak bíbelődni , a’ mi épen nem haszontalan, hálátlan mun­ka, mert kivált jelenkorunkban sok­szor több függ a’ külső­­ mint bel- 1482

Next