Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-05-28 / 43. szám
Si3CäiJKL(£>i PESTI DIVATLAP. --------*■€) Második év. ------ Kiadja és szerkeszti Garay János. Vasárnap, 43. SZ. máj. 23. 1843. Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre csak a’ bécsi k. főpostánál .Kolozsvárott t. Méhes urnái.—Ára félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz Kiadó hivatal, Leopold -utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenbiller-ház’ második emeletében A’ TESTVÉREK. (Kolozsvári néprege.) I. Az időben, midőn Zsigmond király üle a’ magyar trónon, ’s a’ kristály Szamos’ hullámainál fekvő Kolozsvár köfalnélküli ’s kicsiny vala, a’ város’ nyugoti részén egy kis lak emelkedők, két testvérleánytól lakva. E’ két leány a’ közfigyelem’ tárgya volt, mert ők nem valának a’ föld’ gyermekei, ’s hazájok az ég’azútján felül ragyoga; arczaikon nem földi szépség’ virágai virultak, hanem magas eszményiség trónolt,minőt csak a’ képzelet teremthet szeszélyes álmaiban. És ők mégis földgyermekeiként munkálkodtak, mert azt szokták mondani: munka nélkül a’ lét, halál. Munkáik tündéri szint hordanak magukon, mert a’ fonal, mi kezükből kijőve, arany szálakká változék, ’s az általok ápolt kis kert’ virágai, túlvilági színnel és bájjal virulának, ’s illatjok mennyei vala. ’S mig a’ dologtalan léha nőktől gyűlöltettek és irigyeltettek, minden jó és dolgos nők’ szeretetét bírák, mert fonalaikat aranynyá változtatók, munkájukat sikerrel áldák meg, szóval nemtékként lebegtek Kolozsvár’ hölgyei fölött. ’S hát még az ifjak ? Ők azok előtt kedvesek valának; deli lovagok, gazdag nemesek látogatók őket, és epedének ablakaik előtt, ’s boldog volt az, kire nyájasan mosolyganak. De szerelmet senki sem mert remélni, ’s a’ föld’ gyermekei sóvárgva tekintenek az ég’ e’ két tiszta sugáraira. Pedig a’ leányok nem voltak boldogok, mert ha alkonyatkor kis kertekben árnyékos fa alatt ültek, a’ nap’ végső sugárai könyeiken tőrének meg. „Néne! — szólt most is az egyik, urunk, a' jó szellem, elveszti fogadását, ha ez igy megy, meglásd a’ Rósz gyözedelmes lesz fölötte, ’s Kolozsvár veszve van. Oh, mert lásd, már éve hogy leszállónk égi honunkból, és még nem találánk ifjat, kinek nemes keblében a’ hon ’s irántunki szerelem tisztán lobogna“ 43