Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-04-21 / 32. szám

507 zort itt a’ Duna által képeztetik. Innénti szélén vannak fölállítva az őrvonalak , az úgynevezett cordonok, melylyek kis házikók, annyira távol egymástól, hogy a’közkét a’ határnokok (katonák) átnézhessék; részint a’ döghalált a’ rémitő pestist féltve áthozatamlónak törökök által, részint a’ csempész dugárusok’ átjöttét tilták, ’s ezek felett őrködők. Illy egy őrház épen az út mellett áll Dubova helység előtt, itt úti leveleinket kérik, ’s mi átadjuk azokat. De miilyen volt boszonkodásunk, midőn a’ hegyke őrmester, ki azokat átnézte, azon válaszszal jön élénkbe, hogy bennünket őrizet alatt Orsovára visszaküldeni kénytelen, mert úgymond, ott úti leveleinket láttamoznunk kellett volna. Hiába vetők ellen ez iránti ártatlan avatlanságunkat ’s pirongatók a’ rész rendet, melly szerint már Orsován kellett volna ennek értésünkre esnie. Szóval, minden remonstratiónk sükeretlen volt, é s mi Széchenyi elragadtató szép útját ismételni kénytelenittetünk. Ezt nem resteltük volna anynyira, sem az idővesztést, mint, hogy illy kétes öltözetünkben , fegyverkezett katona kiséretében, ha kik bennünket látni fognak, bizonyosan valami rosz országfutóknak , valami jóféle madaraknak, vagy cseneknek nézendenek,,amelly gondolat engem leginkább nagy tűzre ingerelt, mig barátim jó tréfának véve a’ kalandkát, nem tudtak elég jó izót nevetni rajta.—Mig Orsováról ismét ide visszajövünk épen mély estsötét borttá el a’ bájvidéket. Ez éjjel még rosszabb hálásunk volt a’ tegnapinál. ’S más nap Szviniczára érkezve, alig kaphatánk szobát a’ vendéglőben. Csak az ottani mérnök úr, mint Pestrőli ismerősöm’ közbenjárássával határoztathaték el a’ korcsmárosnő, hogy szobáját ’s elkopott bútorait, elloppatástól biztosan, átengedés a’ gyalog vándorlóknak. August. 27k én egy vasárnap borult időben tovább haladtunk, a’hatalmas Izlázt nem sokára látandók. Ezen Izlázzal neveztetik el a' Dunának azon helye, mellyen gőzhajó által nem mehet, vagy csak igen nagy veszélyes és akkor is csak, ha magasan áll a’ megáradt folyam’ fölszine. Itt t. i. a’ Dunának egész széles medrét csaknem a’ víztükréig érő egész kőszikla hegyek képezik, mellyeken át a’ nehézkes roppant víztömeg nagy bajosan, ’s mintha ezen boszonkodnék, iszonyú robajjal kénytelenitetik vergődni. Ha pedig kissé apadtabb a’ folyó, akkor ki is állanak a’ szikla darabok , és azokat lerombolni hasztalan törekvő hullámok 1—2 öl magasságra is föllöhetnek. Csak az innenső part felé van valamelly 20—30 lépésnyi hely, mellyen a’ sziklák alantabb maradtak , ’s mellyen annál sebesebb rohammal folyik át a’ fennakadt viz. — Ezen kis helyen merészelt, keletkezte idejében, Ferencz gőzösünk át bocsátkozni, de bezzeg majd megjárta volna. Visszajöttében t. i. a’ vizszorulat helyén, a’ gőzös teljes ereje elsemmisült, a’ Duna iszonyú erővel előrohanó folyásával, ’s mintegy oda szegezve helyéből, tovább nem mozdulhata, mig 120 befogott ökör ki nem segité.—Harmadnapra Új-Moldaváig elérkezve oda hagytuk a’ már néhány nap óta híven ellen kisért ’s dicsőített Duna parti vidéket, mert bizonyos körülmények miatt Belgrádig tervezett haladásunkat mostanra oda kelle hagynunk. Kis utazásunknak, rövidke vázlata’ végéül legyen szabad még kissé kutatnom, milly haszon áradható e’ kirándulásunkból ? — Mert mondhatná tán valaki, hogy ennyi időt külföldön töltve, tízszeres haszonnal koronázhatá volna utazásunkat. Erre egyszerű ’s őszinte válaszom , hogy arra való elég költségünk hibázott, és másfelől czélszerűbbnek is tartottuk, előbb saját honunkat megismerni, mielőtt a’ külföldre lépnénk. És egész Bánátot meglehetős részletesen összejárva, honunk’ nem csekély ’s nem érdektelen részével ismerkedtünk meg. ’S ha még némi hasznot meresztenék képzelni, melly szives olvasóimat is illetné, azt nem abban akarom helyezve találni, mintha csekély előadásomból valamit tanulhattak volna, mint inkább édes reményemben, hogy ügytársaim közül néhányakat az utazásra és különösen a’ gyalogutazásra talán buzdíthattam. Utazásunk’ gyönyöreit, és kevés bajait, mellyek azért szinte érdekesek voltak előttünk, olvasva, tán könnyebben fogják magokat illy utazásra elszánni. Ha csak egyet is bírhattam erre: a’ haszon, mellyet képzeltem, teljes, és e’ felett hazánkra nézve is, ha többel nem, de jó reménnyel biztató. SZ. VILMOS: Pesti posta. April’ 19skét, mint felséges királyunk’születésnapját fényes egyházi ’s katonai ünnepélylyel ülék még fővárosaink. Részt ven benne mindkét rendbeli, gyalog és lovag polgárkatonaságunk is, a’ magyar lovasok azonban, miután még sem elegendő számmal, sem tiszteik nincsenek, még nem léphettek föl. A’ szertartásnak igen szép idő kedvezvén, tömérdek népsokaság emelé annak fényét. Szíves örömmel sietünk tudósítani olvasóinkat, hogy 1 508