Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-19 / 40. szám

637638 sürgető szükségét, mellynek fedezésére a' haza’ lelkes fiait és asszonyait ezennel fölszólítjuk. Állittassék föl egy intézet, mellyben szegényebb sorsú nemesek’ jelesb tehetségű leányai nevelőnőkké képeztessenek. Föladata az intézetnek , kiindulva a’ fenforgó szükségből, ’s tekintettel a’ nevelés’ jelen általános állapotjára, lenne a’növendék leányoknak amaz elméletgyakorlati műveltséget és ügyességet megszerezni, melly a’ magasabb társasági körökben megkivántatik, ’s mellyet tudomány és művészet, a’menynyiben az életre befolynak, gondos nevelés mellett adni képesek. Távol az iskola’ válogatlanságától, ez intézet csak jeles tehetségű és idomú leányok’ számára volna; hol azok határozott számmal mintegy tágasabb családkörben, jónak és szépnek példáitól környezve, a’ tanító és nevelőkar’ házias, szerény életének közvetlen befolyása alatt és igaz vallásosság’ alapján, mindegyik a’ maga sajátságos egyénisége szerint neveltetnének és képeztetnének, folytonos tekintettel jövő szent hivatásukra. Vallás, újabb nyelvek (német, franczia, angol), számvetés, földleírás, történettudomány, természettan, természethistória, ’s legutoljára neveléstan, az ismeretek’; hangászat, táncz, rajzolás, kertészet a’ művészet’ köréből; azonkívül minden női házi munkák és kézi ügyességek lennének a’ tanítás’ tárgyai, egy tiz évi folyamatban. Illy hosszúnak látszó folyamat pedig nem volna annyira a’ nevezett tanulmányok’ megszerzésére szükséges, mint inkább ara, hogy a’ nevelés gyönge fogékony korban kezdődve és a’ gyermekkori évek’ hosszú során keresztülvive, leendő nevelőnőink’ életrevalóságának ’s erkölcsének az élet’gyökerében és maradandólag vettetnék meg alapja. E’szent czél’ kivitele tervünk szerint úgy volna eszközölhető, hogy ha vagy egyes lelkes úri családok, vagy a’ tek. megyék tennének egyelőre tiz évre kijáró alapítványokat egyes, általok ajánlandó egyedekre, kiknek vagy házi vagy nyilványos nevelőségre, kiraüveltetése volna czélba veendő. Ügyértők’ szabatos kivetése szerint évenkénti 150 pártba kerülne egyegy egyed’ nevelése, ’s ezen öszveg volna tiz évre megalapittatandó. Kiknek szigeteken fekszik a’ haza’ jövendője , oh ne hagyjátok ezen egyszerű szózatot pusztán elhangzani. Vegyétek föl a’ dolgot tanácstermeitekben és vitassátok meg a’hon’ jövő nemzedékének sorsát mindazon szent tekintetekkel, melylyekkel adózni szoktatok az anyák’ szép nemének, ’s melylyet az ügy’ szentsége követel. Nekünk a’ hon’ virágoztatására működni nem kevésbbé jutott hivatásunk, mint az emberi nem erősb részének, ’s kötelességünket teljesítjük csak, midőn ez esetben is természetes védőinkhez folyamodunk, hogy bennünket hivatásunk’ teljesithetésében gyámolitsanak. Költ Pesten, tavaszhó’ 13-an 1844. Aj átirat a hangász-egyesületi ’s n. casinoi versenyrendező t. ez. urakhoz. Fél százados küzdelem után raegnyeré végre nyelvünk e’ honban azon polezot, mellyért hogy küzdenie, ’s pedig illy soká küzdenie, kellett, a’ keserű emlékű dolgok közé" sorozhatjuk ... Az országos és nagyszerű küzdelem után most is az egyeseknek nem nagyszerű ugyan de annál nagyobb hatású buzgalmára, törekvésére várunk, hogy e’ hon minden fia a’ legkisebb körben is szilárditni, erősitni iparkodjék e’ nemzetiséget, ’s vele terjeszteni a’ nyelvet, melly mind eddig olly sokak előtt hasztalan esd, hogy az őt illető jog neki megadassék. Hogy valahára csakugyan magyar nemzet legyünk e’ magyar hazában, szükség, hogy a’ magyar nyelv a’ törvényhozás, kiszolgáltatás , igazgatás termeiből az életbe is átmenjen valahára, át a’ társas körökbe, hogy bizalom’ nyelvévé váljék a’ férj és nő közt, szeretet nyelvévé a’ szülő’s gyermek közt, mulatság és élvezet nyelvévé a’ művész és a’ nagy közönség közt, szóval egyetértés, rokonérzet, szeretet és ragaszkodás’ nyelvévé mindnyájunk között... Iálért e’nélkül minden politicuskodástok, minden küzdelmetek a’ zöld asztalok körül, eredmény nélkül enyészendik el, atyafiak ! És ezt kettő eszközölheti leginkább : a’ magyar lelkű, magyar ajkú művész a’ nagy közönség előtt, ’s az öntudatos kötelesség-érzet és buzgó sebesség a’házi körökben, ezen a’ nemzeti lét gyapontaiban. Ez utolsót a’ sokszor sokra kért magyarok istenétől várjuk, hogy öntse lelkébe honunk’ minden lakosának kötelességei’ tudatát; — az elsőre nézve tegyünk mi a’ mit lehet erőnk szerint, mi, kiket jó nemzőnk az ápoló hon iránti kötelességink mélyebb érzetére ébresztett, mi egyesek és mi egyesületek, kik pénzt vagy tehetséget áldozni készek vagyunk,’s kik elvárjuk, hogy gyámolitásunkra e’ hon’ emberei a’ pénzt és tehetséget ne kíméljék. Valamint örvendve látjuk egy részről, hogy a’ magyar művészek nemzeti színpadunkon, a’ felfedezni kezdő’s a’nagy közönség’tetszését kivitt magyar színművészet, háttérbe szorítják az egykor diadalmasan vetélkedett de most igen-igen nyomorgó budapesti német színpadokat, szintúgy — de ezt már nem örvendve — meg kell vallanunk, hogy ebben a’ hatalmasan előnyomuló Thaliát a’ többi művészetek nem igen sietnek követni.. .Tagadhatlan , hogy a’ társas élet, a’társas körök’ főföldeletei közé a’ színpad és a’ hangversenyek tartoznak; nemzeti színpadunk kitünőleg áll minden többi felett fővárosunkban, — hangversenyeinken azonban, kezdve a’ hirdető czédulátul, a’ legutolsó kardalhangig, csak ritkaságul, csak kivételül hallani a’ magyar szót. Legnagyszerűbb hangversenyeket rendez fővárosunkban a’ hangász-egyesület, legclassicasabbakat a’ nemzeti casino. Köszönet érte mindkettőnek! köszönet főleg a’ritkulni kezdő classicitásért Mind a’ hangász-egyesület, mind a’ nemzeti casino’ versenyeiben gyakran fordul elő ének, — ’se gyakran közt olly ritkán hallhatni a’ magyar szót, mellynek mégis tán legtöbb joga volna e’ két intézet’ kebelében hangoztatni, egyikben, mivel az folyvást számot tart a’ magyar ember’ pártfogására; másikban — de a’ másik különben is a’ leglelkesebb honfiakból álló nemzeti intézet... ’S pedig úgy hiszszük, sokan vannak , kik magyar intézetben magyar szót szeretnének uralkodóul látni, ’s úgy emlékszünk , mintha erre nézve egyik vagy másik lapban szerény felszólalások is történtek volna már. Meg vagyunk győződve, hogy illy buzgó intézeteknél a’ hiba nem az akaratban fekszik , de a’ tehetség’ hiánya okozza azt, ’s úgy véljük , ha a’ hangverseny-rendezőknek egyiránt állna magyar és német szövegszolgálatukra, bizo-