Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)

1844-08-11 / 6. szám

187 188 Megyéinket a Hármas kis tükör példája szerint, ver­sekben ismerteti meg, de sokkal korszerűbben,ügyesebben, például : Zemplin-megye. Ha Zemplin vármegyét az utas visgálja, A hires Hegyalját hanyatlani látja : Tokaj, Mád, Keresztur, Tarczal, Tolcsva, Tálya Szegények. — Pataknak uj az iskolája. Oda Lengyelország! sir a tokaji hegy , Aranynyal a lengyel bor­kupecz nem jó — s megy ; Pedig eldödeink itt ittak áldomást, Mikor e szép földön tőnek nagy foglalást. Ujhely legfőbb helye e hosszú megyének; Termékeny jó földe van Bodrog­közének. Széphalmot keresd föl, magyar kis vándorka ! Hol nyugszik „KAZINCZY,“ nyelvünk szent bajnoka. Magyar titkok. — Közli Nagy Ignácz, Harmadik füzet. 1844. Hartleben sajátja. Tartalma ez uj füzetnek : 1. A titkos nyomozó. — 2. Egy reményny­el kevesebb. — 3. Halottrablás. — 4. Jóslat. — 6. A karperecz. — 6. Utczai szemle----7. Városi csárda. — 8. Nokok ésnökök. — A jóslat- és utczai szemle czimü czikk­­hez két csinos kép van mellékelve. — Azon olvasóink szá­mára, kik átalában a Magyar titkok­at, vagy legalább még a 3ik füzetet netalán nem ismernék, közöljük a következő töredéket, mellyből a jeles mű szelleme és iránya eléggé kitűnik. Miután szerző előadja mennyire elferdíti nyelvünket a a sok nők­ és nükös végezetü szó, igy elmélkedik : „Az állnokok, vagy egyszerűsítve : álnokok igen nagy­szerű és jövedelmező szerepet játszanak a világban, s ren­desen csak akkor állnak meg működéseikben, midőn már minden szekrényeik telve állanak. — Az ülnökök gyakran ülnek, a mi igen természetes, s ollyankor a jó ügyek ren­desen elülnek, ők pedig egymást kölcsönösen leültetik , s a hallgatókat gyakran fülültetik, és ezen ülés után asztalhoz ülnek. — Az elnökük elől ülnek, s annál fogva igen termé­szetes, hogy az ülnökök követik őket. — A tábornokok el­énekelhetik ugyan, hogy „Kard van oldalomon , Lovamon a nyereg de istennek hála! mióta a nemzetek és családok egymással folytonos harczban élnek, azóta idegen nemzetekkel nem szoktak háborúskodni, s igy itt többet nem lehet szólanom. — A tollnokok az elnökök és ülnökök közt a tollat viszik, s a ludtoll sokkal háladatosb az embereknél, mert ha jól viszik, úgy ő viszont a tollnokokat magasra viszi. — A ta­nácsnokok azon jó tanácsot adják többnyire a folyamodónak, hogy legyenek szívesek kérelmeiktől elállani, kik e taná­csot nem köszönik ugyan meg; de hiszen ez nem is szüksé­ges, mert a jó tanácsok nem ingyen adatnak.­­ A titokno­­kok minden titkot híven megőrzenek,s azért méltán csodál­koznak , hogy egy óra múlva már kávéházakban hallják azokat elmondatni. Hja hiában, a falaknak is vannak fülei, meg pedig gyakran igen nagy fülei! —A járulnékok sokat járnak, kelnek s izzadnak, és igy igen természetes, hogy jó emésztésnek örvendnek, mire valóban nagy szükségük is van ám, mert ugyancsak jó gyomorral kell birniok, hogy mind­azt elfogyaszthassák, mit a többi nokok elébek tálalnak.__ Az ügynökök száma olly nagy, mint azon tenger cseppjei, m­elly a zsidó tábort elnyelé, s lehet, hogy azért szeretik olly nagyon az úgynevezett zsidóskodást; de ez csak négy szem közt legyen mondva, mert ezen félelmes tábortól na­gyon rettegek. —­ A dalnoknők nem hasonlitnak a folyóvi­zekhez , mert ezek akkor rekednek meg, ha kevés bennük vagyis medrükben a viz, míg a dalnoknők rendesen akkor rekednek el, midőn nagyon sok pénz van erszényükben.— A gondnokok azon megbecsülhetlen titkot fedezék föl, melly szerint gondoskodásuk következtében mások elsoványkodnak, mig ők magok derekasan meghíznak.—Az írnokok eskető lelkészekhez hasonlitnak, mert a működésüknek szinte nem ők , hanem más veszi hasznát. — A könyvtárnokok nagy kin­cseket őriznek , s mégis szegények maradnak; valamint a magtárak, mellyek az idő minden viszontagságaival daczol­­nak, mig a henye egerek és hörcsükök kényelmesen fogyaszt­ják a legjobb magot. — A dalárdnokok mindig énekelnek, pedig bizony mégis jobb kedve van a józan nézőnek, mert kineveti őket. — A mérnökök mindig másnak mérnek, s még­is ők gazdagodnak meg. —Most pedig azokról szólok, kiket igazság szerint először kellett volna megemlítenem, tudniil­lik— a gyakornokokról; mert annyi mindenesetre bizonyos, hogy valamennyi nekük és nekük közt legszámosabbak és egyszersmind legboldogabbak a gyakornokok. — Valóban, számuk annyira elterjedt már, hogy rövid idő múlva még a csizmadiainasok is gyakornokoknak fogják magokat nevez­tetni, min épen nem ütközöm meg, mert hiszen a németek­nek közmondásuk is van, melly szerint gyakorlat által lesz az ember mesterré. — S tulajdonképen az egész élet csupa gyakorlatból áll, mert mindnyájan egész sírunkig azt gya­koroljuk, amit tanultunk, és igy tulajdonképen mindnyá­jan gyakornokok vagyunk. — Valamennyi gyakornokok közt mindenesetre legboldogabbak azok, kik hivatalt gyakorol­nak. Ezek ugyanis jól tudják, hogy a pápa is diákból lett, következéskép mindig azon reménynyel kecsegtethetik ma­gukat, hogy az előttük levő számtalan nokokon áthatolván, végre még tanácsnokokká is lehetnek; az igaz, hogy a re­mények nem igen szoktak mindig teljesülni, s hogy addig bizony elég bajjal kell küzdeniük; de hiszen Budát sem fog­lalták el egy nap alatt stb. Művészetünk. Nemzeti színház. Nyárhó 29- Zsigmond király ál­m­a. Regényes színjáték, Bernstein után Komlóssy. Előadás közben szépecs­kén elaludtam s azt álmodám, hogy ez idegen által irt ma­gyar tárgyú, regényes színjáték igen jeles, azt álmodám, hogy benne színészeink remekelnek, és hogy a nézőhely tele van, fölébredtem, s mennyire csalatkozom! %. — 30- Tisztuj­­­tás. Nagy Ignácztól. — A szép szá­mú közönséget ismét jól mulattató. — 31. Az árva fiú és a lo­n­do­n­i koldusok. Franczia dráma. — E már gyakran látott mű előadását há­rom, nagyobb szerepváltozás tette ma előttünk érdekessé.— R­al­p­h­o­t ugyanis Fáncsy helyett E­g­r­e­s­s­y Gábor , a kis Smikeot Hubenayné helyett Balogh Pepi, s Nikleby Mik-

Next