Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-09-01 / 9. szám
267 268 csijába emeli. Gyorsan elhajtatnak. Vájjon hova mehettek ? ők tudhatják. Ennyi hasznos tapasztalással bővítvén életbölcseségünket, ballagjunk csöndesen haza felé. Útközben egy szakácscsal találkozunk, ki épen akkor viteti haza azon öt font húst, mit neki a mészároslegény naponként ajándékba ad, hálából, hogy tőle hordát urasága számára húst; a mészároslegény e mellett jót nevet, mert a gróf konyhájára a vágókisegitő 20 font hús helyett csak 12-őt visz, s igy nem számítva oda a tömérdek csontot, még két fontnyi a nyereség. A mellettünk elhaladó soroksári asszony pedig, ki tejfölét víz- és lisztkeverékkel jól megbővítő, vígan üget falujába vissza , mert kettő helyett hárommal szaporíthatja meg ládája fenekén fülelő tallérait. Végre hazaérvén, erősen fölteszszük magunkban , hogy gyakran meglátogatandjuk a minden tekintetben tanulságos hetivásárokat. Lakner Sándor. Városi és falusi elmésség. — Eredeti beszély. — I. Nem sokára azután, hogy a gazdag pesti serfőző Blitzstreicher ur, a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után szerencsésen kiköltöznek ez árnyékvilágból, történik vala, hogy egy kedves unokaöcs egész kényelemmel átvenné a roppant örökséget, s a serfőzési szabadalmat kedvező föltételek mellett eladná. Később nevét megmagyarosítja, censurát tesz, s ajtajára arany betűkkel íratja ki „Villámszeghi Ruthard köz- és váltó-ügyvéd “ Hatásos név, váltóügyvéd, divatos viselet, huszonhároméves kor, 300,000 pengő, olly kemény dolgok, mellyekre a magas körökhöz vezető zárak is felpattannak, s az ember, ha akarja, arszlántársaságban vesztegetheti el drága idejét; adomány úgy sem sok kell hozzá; elég, ha olly dolgokbant tud tüzeskedni, melyekhez mit sem ért. Villámszeghi ur azonban e ragály közepette is megtartá régi jó szokását, hogy t. i. a dolgokat továbbá is maga szemével nézze, különösen az asszonyféle históriáknál, mert tudnunk kell, miszerint Villámszeghi ur történetesen szép gyerek volt, s csak a mamák, kiket soha sem szokott hitegetni , tárták felőle azt , hogy nincs benne egy úri vonás. Villámszeghi úr nem idegenkedik a kalandoktól, a házasság pedig még nem jutott eszébe , ő azt várta, hogy egy leány szeressen elébb bele. Kár hogy ezt nem tudták a leányok , különben sokkal szövényesebb történetkével szolgálhatnék a tisztelt közönségnek. Voltak még több hibái is, különösen még kezét sem hordta frakkjának hátulsó zsebében, sőt meg sem fogható, mi lehet ezen újdivatú viseletben valami szép és nagyszerű, mi csak újabb bizonysága annak, hogy Villámszeghi uram, minden arszlánkodása mellett is, polgári vérből származott. De már csak finomabb társalgási modorral birt volna!., de megkövetem alásan, fensőbb körökben holmi irodalmat, művészetet, hazákat s emberiségeket hozott fel, mellyre a nők pirultak, a férfiak pedig gúnyolódtak. Innen látható az is , hogy Villámszeghi ur alig látatott volna szívesen némelly házaknál, hacsak ebbeli hiányát gazdagsága nem pótolta volna. Ő azonban csak kénytelenségből barátkozik e könnyű lovagokkal, mert más szegényebb sorsuak mindig tartózkodtak tőle mint gazdagtól, az osztály s vagyonbeli különbség pedig nem enged gyökeret verni a birodalomnak, s végre is, a leereszkedés mentül palástoltabb , annál inkább viseli a kegyeleméreztetés színét. Így történt az, hogy Villámszeghi úr inkább kérése az arszlánok cotteriáját, mint másokét. Azonban nem növekedvén gyermekségétől fogva nők társaságában, azon bizonyos otthonosság, önbizodalom s kerekdedség hibázott nála, mellyet az abban szülöttek társalgási tudománynak bérmáltak el. Hősünknek e járatlansága sok kellemetlenséget okozott , kivált midőn egészen férfikörben mulatozó, mi leggyakrabban szinházutáni vacsoráknál történék meg. Különösen azon este, mellyben beszélyünk kezdődik néhány uracsnak kedve kerekedett nem eléglem meg, hogy a mulatozás Villámszeghitől kölcsönzött pénzből történjék, hanem még ingfodrára, nyakkendő-csokrára, sőt serfőző szellemben konyult orrára is próbálgattak észrevételeket illesztgetni. Igaz, hogy értelmes ember illyelmességekre nehezen nevetett volna, Villámszeghit mindazonáltal a méltatlan modor erősen sértő, mellé még úgy látszék, valami különös csiny van készülőben, mert az elménczkedők minduntalan integetének egymásnak, néha pedig példálozgattak, mások tán majd nagyon is világosan nyilatkoztak, mert az illyent maga Vércsey báró, a főfő kalandor utasítá rendre egy rejtelmes tais-toi-val. Midőn aztán az elmésség gorombasággá kezdett válni , oda hagyá őket Villámszeghi úr, kik nem csekély zavarba jöttének később , minthogy a költségeket közönségesen a megszalasztott szokta kifizetni. Otthon azonban kellemes meglepetés várta haragos hősünket. Rózsaszínű levélke, mennyet adó foglalattal ! — ,,Kedves Rithard — Látogasson meg minket holnap délben.^ Ha nem ismeri kéziratomat: József tér 181k szám“ — Aéprománcz. Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramia erdő közepében, Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása. Baltája nyelére támaszkodva mondja : „Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra? Édes anyám , mindig javamat akartad — Édes anyám , mért nem fogadtam szavadat! Elhagytam házadat, földönfutó lettem . "Rablók , fosztogatók közé keveredtem . Most is köztök élek magam szégyenére , * Ártatlan utasok nagy veszedelmére. Elmennék én haza, itt hagynám ezeket, Örömest itt hagynám de most már nem lehet! — Édes anyám meghalt... kis házunk azóta Régen összeroskadt... s áll az akasztófa... Petőfi-