Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)

1844-09-29 / 13. szám

Fővárosi nyílt Izirék. — Egy igen sajátságos történetecske küldetett be hozzánk, melly vígjáték vagy regény tárgyává is beillenék , s épen azért közöljük azt a hirek főfőrovatában. — Győrött ugyanis egy házasulandó, szegény, de müvelt és becsületes ember felszólitaték egy valaki által, várjon akarna-e Bécsből egy igen szép és gazdag özvegyet nőül venni? s hogy annál inkább biztosítsa a jó sükerről, megigéré neki az utazási költséget saját erszényéből födözni. —Hősünk illy kedvező föltételek mellett elfogadá az ajánlatot, s másnap már hegyen völgyön túl vannak. Bécsben a bemutatás, ajánlata a boldogító igen, a kézfogó és eskü nyakra főre követé egymást , s az uj házaspár a menyecske négyfogatú szép hintáján Győrbe, a férj lakhelyére érkezett. Azonban midőn a nő kétittas férje lakába lépne, illy meglepő szavakat intéz ehhez (persze német nyelven) ,köszönöm édes barátom, hogy ön gyermekeimnek adá nevét; ezen szivességért tőlem évenként 600 forintot fog kapni.4 . Ezzel a szép nő (ki azelőtt nem özvegy, hanem csak leány volt 3 figyermekkel), kocsijára veté magát, s eltűnt villámgyorsasággal, soha többé férjéhez vissza nem térendő----Hősünk természetesen hoszszu és savanyu képpel nézett az eltűnt álomkép, a szép nő után, kinek forrón óhajtott szerelmében részesülnie a sors nem engedé ; és most előbbi szegény keresetmódjával felhagyván gondtalanul ugyan, de némellyektől szánva, többektől irigyelve éli regényes nőtlen nős életét. — Nem rég Pesten is történt illyforma esemény azon különbséggel, hogy itt a férj szökött meg igen gazdag, de kissé koros nejétől. — Erdélyi barátunk, mint e lap kiadója, nem feledkezett meg Párisban a Pesti Divatlapról, mert — miként most érkezett leveléből értjük—, divatképeinkre nézve olly czélszerűen rendelkezett, miszerint a Honderű mellett igen későn megjelenő Moniteurféle divatképeket mi már a jövő hónap közepétől fogva, sokkal hamarabb fogjuk adhatni, mint bármelly belföldi lapunk. — S miután tudtára adók Erdélyi barátunknak, hogy érdekes, tanulságos külföldi leveleit olvasóink igen nagy figyelemmel kisérik, megigéré azokat szakadatlanul folytatni. A franczia academia közgyűléséről, a párisi nép mulatságairól igen szépen és férfiasan írt leveleit lapunk következő újévnegyedi számaiban közlendjük. — A helybeli városi tanács a jozephinumba, vagy is az árvák intézetébe olly tanitót helyezett, ki egy szót sem tud magyarul. — A rákosi táborozás erősen foly, s a fővárosiak szép számmal látogatják a mulattató hadi gyakorlatokat, magában értetődvén, hogy e daliás mulatságot a nők közül is igen sokan szeretik nézni. — A Tageblatt azt hirleli, hogy Pesten a kutyák száma fölötte szaporodván, adót szándékoznak rájuk vetni; — a naplopó arszlánok is igen szaporodnak, ezekre is adót kellene vetni!• Néhány régiség-kedvelő műbarát fővárosunkban olly czélból egyesült, hogy a Budapesten és környékén található műrégiségeket alaposan megvizsgálja, összeszedje, s a közönséggel megismertesse, sőt mint halljuk, országszerte gyűjtene nevezetesebb műrégiségeket, mit bizonynyal nagy mennyiségben találand az ősmagyar haza emlékdús kebelén. — A Pesti Hirlap szerint a pesti izraeliták száma 12,800-ra megy. ,Sok az ember, de kevés a magyar— mond a közszólás —; a fővárosi izraeliták közül ugyan néhányan lelkesen szegődnek nemzetiségünk lobogója alá, de sokan még most is idegenkednek ettől. —Vajha megolvasnák a lapunk e mostani számában közlött aszódi levelet, s az ottani derék izraeliták szép példáját országszerte követnék, hogy elhagyva a mintegy gúnyolólag hangzó zsidó nevet, őket minél hamarabb magyaroknak, testvéreinknek nevezhetnők! — A Mezei Naptár czimü gazdasági kalendáriom már 1845-re is megjelent, s sok változást vettünk rajta észre , mi az uj szerkesztő, Fényes Elek urnak, ezen fáradhatlan szorgalmú s nagy tudományu hazánkfiának, ki a nép művelődését annyira szivén viseli, s valóban becsületére válik. Most már a Mezei napvtárban majd minden magyar- és erdélyországi hivatal osztályok emberei megnevezvék,pesti ügyvédek lakosai is elő vannak sorolva , s majd minden napirendű tudnivaló bele van foglalva. A háztartás és a gazdaság körüli czikkelyek nem csak tanulságosan, de népszerűen is irvák, mi fődolog, mert sohasem kell feledni, hogy a Mezei Naptár százezerek, s leginkább a köznép kezén forog ; azonban a magyarok krónikája s Magyarország földismertetése nincs eléggé ami köznépünk műveltségi, vagy inkább műveletlenségi álláspontjához alkalmazva, s e részben egyedül a mulattató és népszerű előadás vezethetne czélhoz, úgy mint Vörösmarty és Czuczornak a kérdéses Naptárban megjelent igen jeles népi költeményeivel tökéletesen el van érve a kitűzött czél. — Vajha a gazdasági egyesület mindent elkövetne, hogy e Mezei naptár dolgozótársai közt a legjobb s legnépszerűbb nyelvű magyar irók sűrűen tűnedeznének föl! — Egressy Béni igen helyes melódiát készitett Petőfinek a P. Divatlap Ilik számában megjelent népdalára. — Erkel Ferencz Bánk bán czímű szomorú operát készül írni, de előbb via daljátékát végzendi be. Figyelmeztetjük, sőt mindenre mi szent, kérjük operatextus-íróinkat, ne használjanak magyar történeti tárgyat operához, mert ezáltal jeles történeti hőseink a paródia gúny- és szégyenpadjára állíttatnak. Tartsuk tiszteletben nagyaink emlékezetét, s ne tegyük őket nevetségesekké, — mert fontolja csak meg komolyan minden igaz magyar , hogy Hunyady László vagy Bánk bán a színpadon énekel, kornyikál, és valóban pirulni miccelt A PESTI DIVATLAPHOZ.