Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-07-28 / 4. szám
FESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, írók és művészek arcaképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 4. szám. szerkeszti: vachot Imre. Hívárkó 4. hetében. 1844. TARTALOM. Társadalom. I. (Darázsy). — Egy színésznőhöz. (Székács Pál). — Kinizsi a hadban. (Tárkányi). — Törvényszéki jelenet. (Nagy Ignácz). — A társak. (Sujánszky). — Az ó és új világ. (Sue után). — A boldog pestiek. (Petőfi). Az úri tehén. (Gaal). Fülbevalók szépeink számára. (Szia). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos , vidéki, külföldi hírek. — Irodalmunk. (Novellaíróink. Tudománytár). — Művészetünk. (Nemzeti színház. Műkiállítás). — Tanulságos és mulattató egyveleg. — Bors és paprika. (Sujtásos Atilla és mások). — Régi újságok. — Ráadásul. — Szerkesztői értesítés az írókhoz és előfizetőkhöz. — Mindazon czikk , melly alatt nincs név vagy jegy, a szerkesztőé. Társadalom.*) I. Társas állapotunkról jelenleg és főleg divatlapban írni, kényes és nem csekély föladat. Mindent megszokott a szegény magyar gyomor, csak a valódi tápláló étkeket nem. Két oka van e nagy hibának : rosz izlés a közönség részéről , melly a fölüleges politikán kívül üres hírekben, mendemondákban , költött eseményekben, többnyire tartalomnélküli novellákban gyönyörködik. Efféle gazzal Dunát lehetne megállítani. Nem arra néznek az adók, hogy mit adjanak, hanem mennyit ? — Hogy az ivek megteljenek, egy két buzaszem mellé egész véka polyvák illesztetnek.—Másik ok az Írókban van.—iró uraknak mondanám őket, ha nem félnék, hogy hazugsággal vádoltatom ; miután ösmeretes hogy a politikai Journalismus hősein kívül tatáin csak egy két tudós fizettetik magyar körülményeinkhez képest urilag, úgy t. i. hogy minden szava, minden betűje húszasok sőt talán aranyakkal kárpótoltatik, — kárpótoltatik, mondom, mert valóban kár érettük.—Egy harmadik okot is tudnék előhozni, ha épen ezen ok maga elegendő okom nem volna hallgatni. — A bölcs hallgat! Merény tőlem, tartalmasabb étellel jőni a közönség elé, mint a divat hozza magával, de biztat legalább az, hogy, hozzak bármit, csak étel legyen, akad vevőre , mert enni a magyar csak úgy szeret, mint akárki más, s ha a kirántott csirke dicsőségét Bécsnek engedi is, igen jól tudja hogy a tojások magyarhoriak, s e tudomás mellett jó ízűn esik neki a paprikás szalonna. — Még azt vethetné valaki szememre : hogyan nevezhetem magam gyermekét tartalmasnak?— ezért bocsánatot kérek, — nem gondolok valami rendkívül nagyot alatta, csupán annyit akarok kifejezni, hogy a víz nehezebb a faolajnál, és mégis ezt használják salátára a sült póka mellé. A társadalomról írni igen könnyű s igen nehéz. Mindennap forgunk az emberi társaságban, s csupán csak éjkamránkat kell kinyitni, s magoktól festődnek benne — á la Daguerre— a legszebb képek : miképen hízik bíró uram kutyája a szomszéd tyúkórában és sódaros padlásán; hogyan tejel tiszteletes uram tehene háromszor annyit mint a mesteré ; miért nem kopik N. N. tiszturam kalapja. Szép dolgok mondatnak el benne a czéhbeli barátságra! okosak és tokosak között, miképen itattatnak azok, kik különben is nyakig vannak vízben, s hogyan gazdagodnak meg az emberek váltótörvény útján, mind a csődöt követelő szakálosak, mind a csőd alá eső borotváltak. A szegény ördögöt az ág is hozza. Különben pedig semmi baj, hogy egyszer már az ördögre is került a sor : eddigelé az ördög czibálta az embereket, ideje hogy megfordítva, ő feketesége is kallóba vetessék. A kerék épen mivel kerék, fölviszi azt, mit alá sodra. Csak be kell várni az időt. De más oldalról igen nehéz írni a társadalomról. Ki tudja megmondani, miért oily bolond a világ kerékvágása, miért jutni legkésőbben czélhoz az egyenes után, miért hízik leginkább, ki legkevesebbet dolgozik, és miért van legtöbb barátja a legsemmiházibbnak ? Édes uraim, igen keveset haladott a philosophia, s igaza van Szontaghnak, mikor csupán propylaeumokról beszél. A bölcseség kapuját én úgy képzelem, hogy belől az ostobák lakomáznak, kivel pedig az okosok hallgatják a vivatokat, kivel a becsületesség fázik, belől pedig a dévajok ruganyos pamlagon kényelmesen nyújtóznak. Különben az egész világot fölfordultnak is képzelhetni, hol a csecsemők szoptatják anyjukat, s a fülesek leczkét adnak a lanton.. Mindebből pedig az sül ki, hogy nehéz a dongónak a pókhálóból szabadulnia. Azonban mind a mellett nem kellemetlen dolog a társaságot visgálni, vagy rajzokban nézni. Az egész világ fest már és szineskedik, s a közkórságnak hódolni kell. Mennyi szép oldala van a visgálódásnak, jól tudják azok, kik az utczai vadászat kedvelői, s a templomok ajtai előtt ólálkodnak, mint tolvajméhek a köpű között. Látni itten legtarkább bohóságokat, mint rakják föl maguknak a füleket az emberek, mint faragnak bálványokat, hogy tiz parancsolatok daczára ne csak térdet, hanem fejet is hajtsanak előttök, s mint eresztenek föl szappanbuborékot az égbe. Hasonlítanak az őrültek házának lakóihoz : mindenik neveii a másik bo llly czim alatt kezdi meg társaséletünkre vonatkozó derék czikkeinek sorát egyik barátunk, kiről most még csak annyit mondhatunk , hogy íróink legjelesebbjei közé tartozik, — mert valódi nevét csak egy pár illynemű czikkének közrejövetele után akarja nyilvánítani. — Szerző írásmódján mit sem változtattunk.