Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-12-22 / 25. szám
furcsa állapot,, Egy szép kis barna lányhoz — Időt hogy töltenék — Még az elmúlt tavaszszal Tréfából bémenék. Elsőben elpirult ő , Majd bátrabban felelt, S édes beszélgetés közt Talán két óra telt. Sok tarka barka dolgot Bit összehordtam én, Hogy igy tovább mulassak Égő sötét szemén. S megválni olly nehéz volt A kislánytól nekem ; Erősen fájt a búcsú... Majd megrepedt szivem. De ám azóta hozzá Gyakorta elmegyek, És úgy tetszik : kívüle Én meg nem élhetek. Egész napot szeretnék Elülni vele; Csakhogy kissé atyus rám Szebben tekintene. Hiába !... Félti lányát, Miként a két szemét.. Jól is teszi... Föléri E lányka mindenét. Azonban, jó atyuskám, Ha tán ő engemet, — Mint kis galamb a búzát — Tréfából megszeret : Ne bánd !... Te is szerettél, — Bár most szived kiholt — S akkor jobb nem valál, mint Deákné vászna volt. Ne féltsd!... Ki tudja? tán még A kedves bájvirág Nem is szeret... s ez lesz ám a szörnyű furcsaság ! Irrházy. 183 túl a tükörben, és végre hosszas habozás után a fekete frakkra esett választása. Ezután szarvasbőr keztyűit felhúzta, nyúlszőr borzas kalapját félrecsapta a fején, s rövil ...jó éjt!“ vetvén oda ágyban heverő pajtásának, a kilincsre tette kezeit, az ajtót felnyitá, s már féllába kinn a küszübön volt. Ugri úr mindeddig néma és szótlan volt, mint a sírok hazája , a temető; ekkor nagyot húzván pipáján, így szólalt meg, félig nyájas, félig boszús, félig gyönge, félig erős hangon: „Beregi te! “ Beregi. No , mit? Ugri. Vesd le a csizmáimat. Beregi előtt azonnal jön világosság; mindent értett, és nemes resignatioval levetkezett, rágyújtott, lefeküdt. Mintegy félnegyed múlva koppanás hallatszék a padlón ; ezen koppanás a szájából kihullott pipájáé volt, mert őt a halál testvére ölelte át, az álom, és álmodott ő Kislaki Jolánról, mintha vele nem tánczolhatván, mint mondani szokás, petrezselymet árult volna. Ugri eloltotta a gyertyát, sóhajtott, és a fal felé fordulván, szinte álmodni kezdett—Kislaki Jolánról, mintha vele tánczolt volna, olly erősen kebléhez szorítván, hogy csak hamar felébredt: ,,oh frakk! oh frakk! egy országot egy frakkért! “ sohajtá , s újra elaludt. Kívánjunk nekik jó éjt! Szigligeti. Kimé futtatás a sajtóról. II. Valamint hogy kevés nép bir saját nemzeti betűkkel, úgy szinte a művelt európai népek közt kevésbbr saját eredeti, tiszta nemzeti jellemmel, s egyik alakja, eleme a másikéval szinte elválhatlanul van összevegyítve. És különös az, miszerint némelly nép lelkületének sajátosabb vonásai is bent rejlenek az általuk használt betűk formáiban, így például az ógörög betűk többnyire egyformák, alig nagyobb egy a másiknál; nem látjuk-e ebben a hajdani görög álladalmak köztársasági szerkezetének egyenlőségi irányát, közszellemét visszatükröződve?! A zsidóbetűk visszajárói olvashatók, és nemde maga a zsidó nép is inkább él visszafelé a múltban, mint előre a jövőben. S mennyi fölösleges czifraság vehető észre a zsidó betűkön, és mennyi czifra szertartás foglal helyet vallásos életükben? Nézzük a csillag- és holdjegyes arab, vagy síriai betűket, s nem találandjuk-e fel abban a természetiekig'''' hódolást, s a buja keleti képzeletet ? A német s az ehhez hasonló tót betű, mint használóik nagy része igen szögletes, szűkkeblüleg pedantos, ollyan valami magát összehúzó, félénk, gyáva, szolgai. Ellenben a franczia, az angol és a magyar betű, melly mind a hatalmas rómaiaktól kölcsönöztetett, szép arányú, gömbölyded, ügyes, nyílt, bátor és szabad jellemű, mintha emberi, hősi, mintha világpolgári alak volna rajta. — Valamint a könyvben úgy az életben is elég mindenféle jel mutatkozik. Az emberek közt is igen sok a hiányjel, melly leginkább a fejek és szivekben, meg a pénzes tárczákban tűnik föl, mert a valódilag felvilágosodott, értelmes, becsületes és anyagi jóléttel dicsekhető emberek száma a másfélékhez képest igen csekély. Az isten, ember és az egész világ bizonytalan titkos kérdőjel, mellyre alig lehet világos meghatározott feleletet adni; s ha tekintjük a sokaság, a köznép iszonyú nyomorát, ínségét, panaszos kenyerét, és állati butaságát, mindenütt csak égbekiáltó, felkiáltó jelekkel találkozunk ! • Az emberek közt ezen kívül még igen sok a szünetjel, mennyi belekezdés, s mennyi abbahagyás tűnik fel mindenben és mindenfelé. E szünetjel azonban két dologra nézve legveszélyesebb: ha a házaspár a családi életben megszűnik egymást szeretni, becsülni, és ha a jó után elindult honpolgár a nyilvános pályán megszűnik rendíthetlen, igaz hazafi lenni. A mi bilincshordó világunkban sok ám még az ár e is; az egész világ apró zárt körökből,zárt társaságokból áll, az az, honnét egyik osztály a másikat, a felsőbb az alsóbbat gyönyörűséges emberszeretettel kirekeszti, kizárja , és valóban sok országból még a szabad levegő is ki van zárva, a szabadság angyala nehéz békákkal terhelve! S a mennyi sok a bezáró pont, olly kevés e viszontagságos, elégedetlen, zajos életben a valódi nyugpont, mit legtöbb ember csak a sir hideg karjai közt talál fel.— Valamint a legtöbb könyv lapjain, úgy az emberi társaságokban is több hely áll üresen mint mennyi betöltve van. Vannak könyvek , mellyben többféle szinü betűk s egymástól egészen különböző tárgyak lelhetők, az illy könyvhöz igen hasonlít az olly boldogtalan nemzet, kik közt nem egy nyelv, nem egy nemzetiség, nem egy közérdek uralkodik ; és némelly hazában talán azért nincs közös egység, mert igen sok benne az egyesület. Valljon mit mond erre egy ifjú hon, vagy akarom mondani a két magyar haza?! —A legtöbb könyvbe tekintvén csak fehéret és feketét látsz magad