Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)

1844-10-06 / 14. szám

sem halt meg, aránylag annyi ember, mint az egykor ihatatlan vizű és részlégis Budapesten. — Ki a múlt századbeli magyar lapokat olvasó, azok fővárosi újdonságai közt alig talál egyebet, mint rendőrség elleni szünetlen kikeléseket. Mi meg nem foghatjuk, hogyan történhetett e tekintetben olly nagy változás, mert hiszen most a budapesti rendőrség a legügyesebb, legszemesebb s legrendtartóbb európai policziák közé tartozik, ésannyira, hogy a személyes és vagyonbeli bátorság sehol sem inkább biztos, mint fővárosunkban. A lánczhídfőnél álló Széchenyi-emléket nagyszerűsége daczára is kicsinyük némellyek a nagy férfiú roppant érdemeihez képest , s mint halljuk, azt akarják indítványozni, hogy még díszesebb emlék állítassák az ő dicsőítésére. Ez a nagy emberek sorsa ; méltékben rágalmazzák , üldözik , alig méltányolják , haláluk után pedig majdnem összevesznek azon, ki miként dicsőítse , istenítse őket! — X. költőnk pompás palotát vett a Hunyady János-utczában. Most már költőink sem tarthatnak éhenhalástól. — Fővárosunkban már 10 posztógyár s 8 selyemgyár létezik, s a külföldiek mégis panaszoskodnak, hogy a belföldi vevők minden gyártmányt elkapdosnak orraik elől. — Sokan azt tartják, hogy mióta a Tisza Debreczennel csatorna által összeköttetésben áll, honunk nyers terményeinek főpiacza többé nem Budapest, hanem a mindinkább gazdagodó alföldi óriás . — Debreczen. — A művészi egyesület által kitett 200 arany pályadíjt N. festészünk nyerte el remek történeti képével, melly hőseink legjelesebbikének önfeláldozását tüntetvén fel, a népre bizonnyal lelkesítő hatással leend. — N. drámaírónak Mátyás király czimü színművét most már negvenötödször adják tele színházban , s a költőnek eddigelé már 20.000 forintot jövedelmezett. — A margitszigeti kényelmes, szép mulatóhelyek még most is leglátogatottabbak, a négy kis gőzös már szinte nem elégséges a sokaság szállítására. — A budai hegyek közé vivő vasúton is sokan járnak még a fris hegyi levegőt s az ott kínálkozó többféle mulatságokat élvezni. — Mióta a városi tanács elhatározó , hogy minden utcza köteles tartani két három éjell őrt, utonállásról épen nem, s rablásról is csak gyéren lehet hallani. — Épen most veszszük a hirt, miként a Duna és Tisza szabályozása már tökéletesen bevégeztetett, és igy, miután már utaink is országszerte elkészitvék s jó karban állanak, a szabadabb , gyorsabb közlekedés virágzó kereskedésünket s maiparunkat még inkább emelendi. Lám miily nagyszerű eredménye van a két garasos adónak ! — A drámai színészeket képező iskolának jelenleg összesen 15 növendéke van, — mind szép tehetségű fiatal egyén, s minthogy az intézetbe még 5 növendék fölvétetik, ez iránt a belépni kívánók jelentsék magukat a színi iskola igazgatójánál. Táplán és szálláson kívül minden növendék 200 forintnyi havi dijt húz, s a kitünőbbek nyilvános próbatételek alkalmával nagyobb jutalmakban is részesülnek. Midőn a városi hatóság azon bölcs határzata, miszerint a vendéglők, korcsmák és fűszerárusok borai minden héten megvizsgáltassanak, s ha megrontvák, kiöntessenek, — legelőször ve* * teték gyakorlatba, tömérdek kiöntött bor folydogált a külváros egyik csatornájában; — és most már a gyakori vizsgálat és szi gorú felügyelet következtében alig koboznak el hónaponként egy pár hordócskát, mi a fővárosi népnek egészségére eddig is a legjótékonyabb befolyást eszközlé. — A dunaparti sétány fasorai ismét tovább fognak terjesztetni. — A fővárosi protestáns főiskola uj pályája megkezdeték, s a tanulók száma olly nagy, hogy a legtágasabb hallgató-termekben is alig van már hely számukra. — A nemzeti bank részvényei, mint halljuk, feljebb fognak szállani. — Mind az alsó hídnál álló nagy drámai színházunkban, mind a kerepesi utón levő opera- és ballet- mind pedig budavári vegyes színházunkban összesen csak öt idegen mű fordul meg ez idén, mire minden magyar büszke lehet ! Vidéki hírek *) Szombathely őszelő végén. (Gráfo at). Az Életképek ismeretlen és névtelen szombathelyi levelezője jónak látta tudósításait rágalommal kezdeni, s a többi közt nem pirult azt állítani, hogy „hölgyeinknek sem művészet sem magyar irodalom nem kell, mert férfiaink—úgymond— nem igen igyekeznek azt velük megismertetni, s hogy Vörösmartyt névre sem ismerik*).“ Erre természetesen legjobban megfelelhetnék az által, ha ismervén azon névtelen közlőt, bevezetném a műveltebb házak csendes körébe, hogy személyesen beszélhetvén az érintett hölgyekkel „Vörösmarty aki felől, pirulna el méltatlan, sértése miatt, így azonban csak egyszerűen rágalmazónak nyilatkoztatom. De mivel épen Vörösmarty nevénél vagyok, nem álhatom meg, hogy meg ne írjam — a felérintett tudósító rovására is — mikép nincs lakoma körünkben, hol kedves Vorpce martynkért poharak ne ürittetnének. Igen, ő lélekben velünk van, velünk dalaiban, mellyekkel lelkesít. Jeles Fóti daláta szegény viskója s a dús fénylaka egyformán ismeri s meghajol a nagy tehetség előtt, melly hatalmas „Szózatával“ hazafi érzelmeinknek— úgy szólván —uj világot alkotott. Ne keserítsük tehát, kedves urak! ezen lelkes barátunk napjait az által, mintha e hon — melly tettel úgy is keveset tud — még szóval is fösvény volna azon férfiú méltánylásában, kinek nemzetiségünk körül tett buzgó fáradozásiért olly sokkal tartozik. — Többek megbízásából Szelestey László: Nagy-Bánya, őszelő végén. (Lendvay szülőföldén). A nemzeti színház egyik legjelesebb tagja Lendvay Márton városunkba jött, hogy itt, mint születése helyén, rokoni és baráti közt élvezhesse a legforróbb szeretetet. Öröm árasztó el keblünket , hogy a derék földi körünkben szemlélhetők; meg is mutatta ő, miily nagy rokonszenvvel viseltetik irántunk és anyavárosa iránt; mert az itt alapítandó polgári kórház javára a vá*) ciksz. *) De ezek már nem a jövő században valósulható szép álomképek! A szerk.