Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-11-24 / 21. szám
jelent köztünk hegedűjével; szivarra gyújtott, s magyar dalokat játszott igen szépen. Ezt a kis barna fiút Liszt taníttatja , Martinovicsnak unokája, s miért ne válnék belőle derék hegedűjátszó, kivált ha megírom azt is, hogy homlokán egy nevezetes francziának, L....aisnak csókja nyugoszik? — Meglátogattam Sári Fánit, a magyar színház reményteljes csemetéjét. Egy igen becsületes német családnál lakik, most azonban már meg kell változtatni szállását, s olly helyet néznie ki, hol pusztán csak francziául beszélnek. Emlegette, hogy írtak róla a Honderűben. Mikor beléptem szobájába, ruháján varrogatott, melly az napi tánczúrán szakadt el. Szívesen kérdezősködtem sorsa felől, és miért ne hittem volna , hogy ez idegen világot, életet megszoknia nem kevés fájdalomba került. Kora épen alkalmatos tanulásra, de úgy elszakasztatni övéitől, igen fiatal. Egy szegény, egy védetlen leányka jó szeretettel függ tánczművészetén; a nagy opera balletmesterétől tanul, hol az első tánczosné Grisi, s az egész ballet igen jó. Mint színpadi tünemény, ismeretes a magyar közönség előtt, s azok , kik őt szívesen várják vissza , ne arra gondoljanak, kitől és hol tanult, hanem azon nemesebb adományra , mellyet e leányka örökül nyert, szenvedéllyel ápol és igyekszik kifejteni magában, mellyet másnak is ápolni kell, nem elrontani, megvesztegetni szemtelen dicsérgetésekkel. Egyet nem hagyhatok el. Minap több képkirakások között egyre bukkantam, melly a különböző nemzetek hölgyeit állítja össze saját öltözetükben. Angol, Francziaország után jő végre Magyarország is, és Magyarország czim alatt teljesen és pusztán csak német hölgyekről van szó illyeténképen: ,,Ce sont les femmes allemandes, qui conservent avec le plus de Constance les usages et les costumes nationaux, et qui s’assujettissent le moins aux modes des autres pays de l’Europe.“ Meglehet, hogy ez tévedés, de milly különös tévedést, midőn Magyarországban egyedül csak német nőkről beszélnek !—"Leánygyermeknek, ki még olly kicsiny, hogy alig tud különbséget tenni jobb és bal keze közt, ha férfit csókol, azt szokta mondani elijesztőül édesanyja, vagy dajkája , hogy : bajusza nő. Mit kell gondolni akaratom ellen is, valahányszor itt bajuszos hölgyekkel találkozom ? Párisban ez nem ritkaság. Az ősz igen elővette Párist, az utczák ritkán szárazak , nap nem éri a nagy épületek tövét, örökké csurgó kutak, melylyek nyáron kellemes hűvöst eszközlenek és tisztítják az utczákat, mint annyi patak folyásai, most csak nedvesítik a levegőt.Erdélyi. Művészetünk. Nemzeti színház. őszutó 15. Két pisztoly. — 16. Linda. Opera Donizettitől. Igen emelé ez előadást, hogy most már Füredy jobban gazdálkodván szép hangjával , tisztán szabatosan énekelt. — 17. Zsidó. Irta Szigligeti. Az előadásról egyedül jót, dicséretest mondhatni. A működők érzik, hogy nemzeti színészek, vagy nemzeti színház tagjai, s igy kötelességük, kitűnőleg a nemzeti színészetet emelni, művelni. De aztán élvezet is ám az illy kerekded, pontos játékot láthatni! — Csak két észrevételkém volna , mellyet, szeretném , hogy az illetők észrevétlenül ne hagyjanak. Először : várjon minek ejti ki Szigeti úr ollykor zsidósan a szavakat, ollykor pedig tisztán ? Nem hallott még zsidót, kivált iskolákat járt zsidót tisztán beszélni magyarul? más volna, ha az által komikai hatást akarna gyakorolni. De Lőrincz szerepének nem ez feladata. Más részről Szur játéka épen ott volt legsikerültebb, hol a zsidós kiejtésre nem ügyelt. És igy a következmény az volna : beszéljen mindenütt tisztán, igy majd nem kellene a természetien kiejtésre ügyelnie, igy kevesebb gondja lesz, s igy az egészet még sikerültebben adhatandja, a mint adja. Másik észrevételem a népdalokat érdekli. E népdalok tudniillik úgy illenek nagyobbára e színműhöz, mint veres folt a kék nadrágra. Én a népdalokat kedvelem, de fülnél fogva színpadra semmit, még a lámpagyújtogatót sem szeretem fölránczigáltatni. Véleményem tehát az volna : válaszszon a színműíró műve tartalmával összefüggő népdalokat. Vagy ha a nép közt ollyat, ami ilyenre szüksége volna, nem talál hamarjában, írjon az illető népmelódiához szöveget, vagy válaszszon jobb költőink népszerű munkái közül. Erdélyi, Czuczor, Petőfi stb. versei készen kínálkoznak. E mellett aztán azon haszon is volna, hogy a szépen írott népdalok szép melódiák mellett tetszést nyervén s elterjedvén, megkedveltetnék, népszerűsítenék költőinket, terjesztenék az ízlést, barátokat szereznének nemzeti költészetünknek az idegenajkúak közt is, és így tovább. Erősen hiszem , hogy ez észrevételének figyelembe vétele mindenesetre jó következményű volna. — E három előadás igen sok nézővel birt, kik nagyobb részint a Pesten átutazott országgyűlési közönség tagjai valának. Vj Károly. — 18. Először : KALMÁR és TENGERÉSZ. Eredeti dráma 4 felv. Irta Czakó Zsigmond. Tiszta lelkű bírálónak bárki irányában sem szabad megfeledkeznie a méltányosságról, mert csak igy számolhat hitel- és becsülésre a közönség ítélőszéke előtt. Mint mindig, úgy most is , mélyen áthatva ezen igazság érzetétől, nyugodt öntudat és indulattal fogok tollat az előttem álló színmű tiszta meggyőződésem szerinti bírálatához. — Anélkül, hogy ez új színmű tartalmát hosszasan előadnám — mi különben is csonka , tökéletlen munka szokott lenni, először is ki kell mondanom , hogy az, bár itt ott kelletén túl merész , de kezdettől végig magas szárnyalatú költőisége által ragadja meg leginkább kedélyünket, mi annyival is inkább becsülést érdemel, mert, kivált a külföldi írók , jelen korunkban a komoly polgári drámát is csak olly köznapi nyelven írják, mint a vígjátékot, sőt egészen a prózaiság kopár földére ülteték át azon törpe lelkű művesek, kik nem a költői ihlet teremtőerejével, hanem hideg számítással vásári áruczikkelyekként gyártják a szó legvastagabb értelmében vett színdarabokat. A „Kalmár és tengerész“ szerzője tehát nem úgy tűnt fel előttünk mint drámacsináló,hanem mint drámaköltő, kilángoló lelkesedéssel teremtő művét, mellynek szerkezete, öszszeállítása is olly jeles, hogy a leggyakorlottabb író is büszkén vallhatná sajátjának. Ehhez kapcsolva szerző folyékony, szabatos nyelvét, de három tulajdon az, mi műve legfényesebb oldalának tekinthető. A dráma legnehezebb feladata a jellemfestés terén is sok tekintetben nagy tehetséget tanúsít szerző, de már e kényes pontban, véleményünk szerint, lényeges hibákat is követett el, melly állítást kötelességünk ezennel bebizonyítani.—A két Kelendfy-