Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-01-05 / 2. szám

Kárpát fölött zord éjszakán Korong az ész, rab a kebel; Hazám, hazám, eged derül , S embert igába nem terel. Itt nemzet él, hon és király hiv őre, Itt lélek és szív ébred uj erőre. Föl föl tehát, viraszszatok, Ti népek a magyar honon, Akármi nyelvetek, de egy Sónk, kenyerünk, jogunk vagyon ; Egy a hazánk, egy jogszerű királyunk , Mellettük a vész napjain kiadjunk. Nem nép az ott, csak durva nyáj, Mit ostor egy tömegbe vert : Itt egy szabad fajú sereg Hazát teremte Pusztaszerit. Itt nemzet él évezredes jogával , Mit biztosit királya szent szavával. Föl föl tehát, viraszszatok, Ti népek a magyar honon, stb. A dicstelen csoport szivét, Nincs emlék melly hevítené, S ha mit csillogni lát szeme, Az a bitor földistené : Hazám , talán hant sem hever meződön, Melly érted megszakadt szívet ne födjön. Föl fül tehát virazsszatok, Ti népek a magyar honon, stb. Rabszolga-bér köt gyülevészt Urához örkuvasz gyanánt, Hazája nincs, csak ketrecze , Melly konczot és szűk almot ád ; Magyar, te összefáradál hazáddal, Ennek bukása vész reád s haláldal, Föl föl tehát, viraszszatok Ti népek a magyar honon, stb. Mégis virulnod kell neked A századok hosszú korán, Véred folyand, de nem fogy el A sors hazandja harcz torán , Az éjszak csordanépe itt tanyára Sohsem lelend, hanem vasunk fokára. Föl föl tehát, viraszszatok Ti népek a magyar honon, stb. Rebegje ezt a csecsemő , Suhancznak ez legyen dala, Ettül hevüljön férfiú , A nemzet őrhadangyala , S mi ősz apának ajkait bezárja, A hon legyen búcsút vevő imája. Föl föl tehát viraszszatok, Ti népek a magyar honon, stb. A merre Kárpát orma fut S ölében kincset rejteget, Hol Alföld népe szánt, azaz Arany kalászt telkeket, Dunát, Tiszát ivó lakók, reátok Bízza ügyét köz ápoló anyátok. Föl fül tehát viraszszatok, Ti népek a magyar honon, stb. Erdély, te egy vér vagy velünk , A honszerző magyar fele , (Vagy nem volt köz vidám napod, Nem folyt-e köz könyvd vele?) Erdély egy bölcsölvadék magyarral, Ezzel megosztja életét, vagy ott hal. Föl fül tehát viraszszatok, Ti is velünk az ős honon, stb. S ti Dráva, Száva partjain Jogrészesink, horvát felek , Kiknek mindannyi szláv között NEMZETI ÉNEK.