Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-03-06 / 19. szám

308 BUDAPESTI SZEMLE. — A lapunk érdekében tett jelentéshez még azt is hozzá kell csatolnunk . miszerint legkedveltebb, legnépszerűbb íróink közűi kettőt, Nagy Ignáczot (a humoristikai czikkelyekbert) és Petőfit (a verskölteményekben) az uj évne­gyedtől kezdve lapunk kizárólagos dolgozótársaiul megnvernyi, szerencsé­sek valánk. — A múlt köri közgyűlés,mellyben a mársülyedni kezdett egylet fölemelésére hathatós lépések tétettek, legvilágosabb tanúbizonysága annak, nvszerint a nemzeti kör többsége rokonérzelem- és gondolkozással osztja azon elveket és nézeteket, mi­ket lapunkban a köri bálrendezők kétszeresen kudarczot vallott parányi fractiója ellenében, hazafias őszinteséggel nyilvánitánk. Sőt ezen gyűlés s üdvös eredmé­nye egyedül annak tulajdonítható, hogy a köri bált idegen szelleme miatt szigo­rúan megróni el nem mulasztottuk. S im a kis szikra milly nagy, s millyjótékonv tüzet gerjesztő föl. Azért hát éljen a nyilvánosság és a szabod vélemény ! — A budapesti szemléből bizonyos körülmények miatt többet nem adhatván, azt jövőre ki fogjuk pótolni. VIDÉKI SZEMLE. HENCZlDA (Bihar m.) Nemzetiestánczv igalom. Az itteni közbirtoko­sok febr. 20. pompás estélyt rendeztek, mellyből ugyan még reggélv is lett, a mennyiben t. i. a vigalom reggeli 10 óráig tartott. Átalán magyar kedv és fesz­telenség jellemzé az egészet; csárdás volt a megnyitó, csárdás a befejező, a lá­bak szinte érzeni látszottak, hogy magyar öltöny ült tagjainkon, magyar szív vert kebleinkben, olly fáradhatlan s kitartó erővel tevék meg mindig a szolgálatot, ha nemzeti huzatott alájok. A honi ipar iránt itt minden hölgy tettel nyilvánító pártolását; volt egy derék kisasszonyai még a brünni czipök iránti rokonszen­­vét is föláldozó. A bál tényezői csak azt sajnálák, hogy e vigalmat jótékony czélra nem rendezhetők, némileg megnyugtathatom őket mert fesztelen vigalmok csak ­ugyan minden olt levőre jótétemény volt. *) BL’LYOVSZKY. Hódmezö-vásárhely. Engedje meg ön, hogy olly gyakran helyt kérünk e la­pokban ; mi vásárhelyiek is mind eddig olly nagy semmi vagyunk, mint az Életké­pek szerint a debreczeniek, s reméljük, hogy a nyilvánosság hozzájárultával a jó szellem valamit teremthet belőlünk. Kár is volna, ha mi, korral haladni nem akar­va, a nemzet könyvébe csak puszta zérus lennénk, mi díszére lehelünk e nem­zetnek, csak tisztába jöhessünk önmagunkkal. Az itteni társalgási egylet február 2-kán bált adott, volt itt atilla, frakk, zrínyi, zeke, spenczli, volt itt kárton s magyar szabású ruha, volt itt nem csak honi kelme, de volt tunica is en parade ; és tánczoltak Össze mindenfélét, de a magyar táncz úri szerepet vitt, a többit csak becsületből lejtették. Két kisasszony honi kelméjüés igazán magyar szabású ru­hában leginkább vonta magára figyelmünket, kivált P. L. magyar szelleme is tet­szett. Egyik barátom t. i. keringőbe meghívón, Hlyen elutasítást kapott tőle : en­gedje meg kegyed, nem keringek, mert igen könnyen elszédül benne az ember feje, s aztán azért nem jő azon gondolatra, hogy c hazában kiváltképen nemze­tit kell eljárni.11 Mondom, hogy mi e nemzet díszére lehetünk, mihelyt tisztába *) Engedjen meg on, de a szende nők megnevezése által nem akarunk előfizetőket gyűjteni. A s z e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék