Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-01-05 / 2. szám
AZ ÖNGYILKOSSÁG. — Franczia beszély.— — Nézd meg csak jól , barátom, a menyasszonyt. — La Tour kisasszonyt? — Nemde kedves egy teremtés; termete minő kecses! — Ez mind igaz, de nem veszed észre a szomorúságot, melly arczán és egész valóján elömlik ? nem látod, szemei hogy ki vannak sírva? — És a vőlegény ? — A vőlegény gondolkozó, komoly arcza mély gondok kifejezését viseli. Azt mondják, nagyon szerelmes jegyesébe, s ha külseje hű tüköre lelke indulatinak, úgy kétség kívül attól fél, hogy nem szerettetik. Két ifjú, barátai a La Tour háznak, igy beszélget a La Tour asszonyság teremében épen azon pillanatban, midőn a Latour Virginia kisasszony, és Moreau, gazdag kereskedő között kötendő házassági szerződésnek aláíratnia kelletendett. Ez egyike vala azon házasságoknak, mellyeket a világ illedelmieknek szokott nevezni azért, mivel minden vagyonbeli érdek a jövendő házaspár kezeiben marad, de amellyet az, ki által köttetik, aligha más néven nem szeretne nevezni. Moreau valóban a legélénkebb vonzalommal volt La Tour kisasszony iránt, s noha lelkiismerete rosz aló, egészen átengedé magát szenvedélyének. Ő tudott mindent. A La Tour család lakta házban volt egy ifjú Dormay Alfred, ki határtalan hévvel szereté Virginiát, s a lány viszonzó szerelmét. Dormay nagyon szép külsejű ifjú volt; vagyona középszerű , de elégséges, hibás: rendetlen élet, fényűzészei hajlam, dologtalanság. Mindeddig még semmi roszat sem követett el, de La Tour világosan átlátta, hogy Alfred ifjúsága viharos fog lenni, s nem akará leányát oly dőreségeknek kitenni, mellyek esküvő előtt terveztetnek, utána teljesíttetnek. Alfred ellen utasítva s Moreau a történtekről értesülve, iparkodott La Tour kisasszony kezét megnyerni. Ugyanazon reggel, mellyről imént szólónk, egyik jó barátjának felfedezé állapotát. — Virginia engem nem szeret—monda neki — ennyi bizonyos, de a mi gonoszabb, Dormay Alfred bírja szerelmét. Azonban, azt szokták mondani, hogy ezen enyimféle házasságok a legszerencsésebben szoktak kiütni. Én fiatal, gazdag s csinos gyerek vagyok. Ez olly három előny, mellyeket az asszonyok mindig nagyra becsülnek. Dormay könnyelmű kicsapongó; ő a legelső kaczérnak karjaiba fog dőlni s akkor a bosszú kibékiteni velem Virginiát; ha egyszer aztán nem figyelme rám fog iránytani, ha tapasztalni fogja szerelmemet s képes lesz megbecsülni tulajdonimat, lehetetlen, hogy azután magamért ne szeressen.“ Azonban az örökös kötés pillanatában Moreau megborzadott; meggyőződése ingadozni kezdett. Virginia képén pedig igen is láthatólag tűntek fel a búnák nyomai. Moreau bánni kezdé, hogy a dolog ennyire jött. Egyszerre hatalmas puskadurranás rettente meg a gyűlt vendégeket. La Tour egyet kiáltott: Virginia elájult; a vendégek egymásra néztek anélkül, hogy valaki szólani merne ; Moreau az udvarra nyíló ablakhoz futott s felnyitó. Az egész gyülekezet agyán ugyanazon gondolat villant keresztül; ennek szerelmi kétségbeesés következményének kell lenni ez Dormay Alfred, kit szenvedélye öngyilkossá tön. Svájcban úgy volt, ezen könnyelmű, de daczos, kicsapongó de szenvedélyes ifjú az udvaron feküdt, körülötte a kapuőrs lakók, kik őt szobájába vivék. Hasonló esetnek természetesen halasztani kelle Moreau házasodását, kinek illy véres kezdet után nem igen lehete kedve az ünnepélyt bevégezni, de a gyülei