Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-13 / 21. szám
tésre kerülvén a dolog , egyik a másikhoz utasítja a pinczért, s a legnagyobb zavarból egy harmadik szerencsevadász oly módon rántja ki őket, hogy öszszeszedvén tőlök kevés pénzüket, ezt a pinczérnek ajándékozza, nagy szelet csinál, fényes ebédet rendel czipiborái számára, s végre is a két jó madárral együtt elillan. — Egyébiránt az illy, csupán hatásra számított, s kevés belbecscsel biró franczia drámákra legjobb kritika az , mit minap egy körben bizonyos asszonyság nyilvánított, miként t. i. az derék ezen franczia drámákban , hogy mindig akkor érkezik a segítség, midőn a legnagyobb szükség van reá. Már az igaz! A bűvölést, varázslást nagyon értik a franczia írók! — Igen sajátosan és jellemzőleg játszottak a férfiak közül Fáncsy (mint Montorguoil, a cselszövények főördöge) Egressy Gábor (Didier Károly, egy becsületes bátor férfiú) Lendvay (Didier Pál az eszközül használt könnyelmű arszlán) Szentpétery (Crevecoeur, egy rejtélyes életű öreg napszámos, egykor úr, ki fájdalmát pálinkaivással tompítja, és felejteti) Bartha (Desrosiers, egy hiszékeny együgyü ember, kit a szerencsevadászok szinte eszközül használnak) Udvarhelyi (Digonard, egy szűk keblű ravasz uzsorás) László (Bagnolet, egy bukott arszlán, kisülyedt állapotában is megtartja jó kedvét, hiúságát) Szigeti (Chalumeau, egy élelmes, szájas csavargó) Szákfy (Plure d’ oignon, egy eleven eszű, víg czimbora a tolvajok közt). — Lendvayné kitűnően személyesité az érzelmes Luize-t, kivált midőn szerelmi kétségbeesésből a Szajnába akar ugrani, s atyjával olly véletlenül találkozik. Priell Cornelia is jól adá a könnyelmű lenge Arthemiset. Mindketten jól tudák szerepüket, míg a férfiak közül alig tud egy kettő. De hogyan is? — Hisz nálunk az első előadás csak főpróba gyanánt tekinthető. — A Ripők adatása óta nem láttuk így megtelve a színházat, — s a sokaság roppant csodálkozással kiséré a mű borzadalmait, szép dekorátióit, sokan szinte nyögtek a nagy meglepetések egymásután rohanó súlya alatt. És milly műértő, milly magas ízlésű az a sokaság, azt csak abból is lehet látni, hogy midőn Egressy Gábort a csavargók egy kávéházban pad alá sülyeszték , hát egyszerre csak a nagy ijedés tompa morajban nyilatkozik , s midőn később ismét megjelen a már elveszettnek hitt Egressy Gábor, hát egyszerre csak élénk riadásban tör ki a mélyértelműek magasztos öröme! Az előadás majdnem tizenegy óráig kinézá a nézők idegeit, s mégis eleitől végig nagy figyelem- és türelemmel kisérék azt. Adj ezeknek olly drámát, melly nem Páris gyárából került ki, s azon felül valódi belbecscsel bir, — s ha még előadása túl terjed két órán, bizony mondom, mind megszökik tőle, vagy már távolról kerüli azt, kivéve a vásári időt, melly alatt minden műnek egyaránt van becse, kelete. — 8. Linda- Opera Donizettitől. Follinus műkedvelő Arthur szerepében lépe föl; ezen ifjú dalnok hangja, kivált Schódelné hatalmas éneke mellett, gyönge , mindazáltal kellemes, érzelemdús éneke kedvesen hatott reánk.• Füredynek ismét iszonyúan kicsuklott a hangja, s a legnagyobb erőltödéssel énekelt, és ez mindaddig úgy lesz még-------de ő tudhatja legjobban meddig. Ki az énekben haladni akar, annak kímélni kell physikai erejét , — különben veszve van. — 9. Párisi szerencsevadászok. //!