Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-20 / 23. szám
gyakra szorítkozott. Beszélt a télen olly ritka jó időjárásról s azon kellemes véletlenségről, miszerint csak négyen vannak a kocsiban , kijelenté továbbá abbeli édes reményét, hogy utazási czéljokat akar a légmérséklet változása, akár új utazók közbejötte által történhető zavartatás nélkül elérendik. A társalgás nem sokára bizodalmasabb szint élte. Dufour előadó terveit, hogy t. i. csak mulatságból utazik, s a farsang végét s az egész böjtöt Párisban szándékozik tölteni. Estefelé Raymond és Bernard leszállottak a kocsiról, s egy hegynek gyalog ballagtak a kocsi után. Egyik a másikat felséges havannai szivarral kínálván meg, gyaloglás közben következő beszélgetésbe ereszkedtek. — Én Párisba megyek, mond Raymond, egy állomás után, mellynek elnyeréséről félig meddig már biztosítva vagyok. — Én nem titkolhatom ön előtt azon gyengéd érzeményt,mellyet bennem Amenaide kisasszony költe, monda Bernard. — Az említettem hivatal nagyon kellemes és jövedelmező ; kevés munka s évenként hat ezer frank jutalom. — A leányka bájoló; egyetlen egy gyermek, lesz százezer frank jegyajándéka s idővel húsz ezer évi jövedelme. — Némelly, rám nézve igen szerencsés körülményeknél fogva azon hivatalnak leendő megürülése titok, ollyannyira, hogy egyetlen egy vetélytársam sincs. — Dufour három év óta falun lakik; leánya olly kincs, mellyet én födöztem fel és senkitől sem félthetek. Ezek után mindenik elősorolá az eszközöket, melylyel czélját elérhetőnek gondolá. Újra a kocsiba lépvén a két uj barát, a hosszas gyaloglás s beszélgetés által elfáradva érzék magokat, azért szótlanul s mély elmélkedés között pihenőnek. Raymond nagyobb figyelemmel kezdé vizsgálni Amenaide kisasszonyt, kinek szépsége eleinte nem érdeklé. A lány, hála Bernard dicsbeszédei és tervezeteinek, imádandónak tetszett neki : ,,Ilyen feleség, gondolá, rendkívül illenék a hivatalhoz, mellyet sürgetek !“ Bernard, a maga részéről, ezt mormogá fogai közt : Házas embernek, családapának a világban állomásra van szüksége, valamelly jó hivatal emelné tekintélyemet s növelné vagyonomat, és sokkal szegényebb vagyok Dufour kisasszonynál, de ha leendő apámnál jól fizetett hivatalnok képében lépnék fel, nem hiszem, hogy leánya kezét nekem adni vonakodnék. Ezen elmélkedések megtevők hatásokat. Bernard ügyesen kérdezgető Raymondot, megbecsülhetlen felvilágosítást nyere azon eljárás és fogások felől, mellyeket a hivatalkereső elkészíte. A hallottakból szép következtetéseket vont s rászedésre számola. Raymond egész ügyességét kifejté Amenaide kisasszony körül, kit Bernard nagyralátó tervezés között egészen elhanyagolt; leginkább pedig oda fordítá erejét,hogy Dufour urat megnyerhesse; hiúságát csiklandozgatván s elménczkedéseit jól meg-megnevezvén. Azonban minden erőködés daczára igen kevésre mehetett; Bernardot becsülte az atya, s jó szemmel látá a leány. Dufour különösen kérte Bernardot, hogy naponként meglátogassa őket, s máris minden nevezetességeit megmutogassa, megmagyarázza, mert Bernard tökélyesen ismerő a fővárost, mellyben ifjú kora több évét töltő. Raymond ellenben először ment Párisba, hol hivatala miatt kevés kilátása lehetett a barátságos viszonynak látogatások általi tovább szövésére.