Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-03-20 / 23. szám

370 NEMZETI SZÍNHÁZ. Tavaszelő 10. Kalmár és tengerész. Dráma Czakótól. Jó előadás. — 11. Füredy javára. Ezred leánya. Opera Donizettitől. — Sulpicio éneke nincs magasan írva, s ezért Füredy itt sokkal könnyebben működik mint sok más szerepében. Joób megbetegedvén a tyroli ifjú szerepét Petz ta­nula be rövid időn, s bebizonyító, hogy könnyen tanul, de a tagjáztatásra több gondot fordíthatna. — Schädelné a legnagyobb tetszésben részesült, s a jutalmazott számára sem hiányoztak koszorúk, virágbokréták. — 12. Don Caesar de Bazan. — 13. Párisi szerencsevadászok. — Egymásután két illy fran­­czia vadhúst nyeletni el a vásárosok magyar gyomrával, valóban nem nem­zeti, nem honi dolog! — 14. Két pisztoly. — 15. Don Caesar de Bazan. Mondieux! Éljen a franczia magyar nemzetiség! — 16. Az árvaiak fölsegélésére: Borgia Lucreczia. Örvendve ír­juk, hogy e jótékony előadásra a színház tömve volt. Ma Füredy tisztán biz­tosan énekelt, és ez mindig úgy lehetne, ha figyelembe venné minapi jószán­­dékú tanácsunkat, miért talán jobban aprehendáltak mások, mint ő maga. Bán­juk is mi!—A szép jövőre törekvő Füredynek inkább áll érdekében az okos, mint a szives tanácsadókra hallgatni. — 17. Rendkívüli előadás a nőegylet javára. Ha a nagy hetet illőn s istennek tetszőleg akarjuk megülni, illy szellemi élv- s jótékony czélu esté­lyekre menjünk. A hol a szív — habár mulatva — nemesedik, ott zsákba öltözni s hamuba ülni nem szükség ! A színház — nem hiába vásári idő van, s a német zárva áll, azaz most leginkább felel meg rendeltetésének — egész oldalbordaropogásig tömve volt. No dejszen azért nem bántuk meg, mert u­­gyancsak volt érv, de volt ám taps is, melly utolsó még sokkal nagyobb lett volna, ha kezeinket a szorongásban szabad akaratunk szerint használhattuk volna. Először volt Linda nagy opera Donizettitől két szakaszban. Schó­delné mint Linda — no de hiszen ő Schódelné! — Hesz kisasszony mű­kedvelő mint Pierotto szép mély hangjával mulattatott. — Holler kisasz­­szony a bajor királyi udvari színházi tánczosnő , és M­o­n­i­q­u­e Bernárd úr würtenbergi királyi hangversnagy, a jótékony czél iránti tekintetből, vet­tek részt, úgy szinte Hesz k. a. és F­o­­­i­n­u­s úr, műkedvelők. — Holler k. a. tánczolt polkát, krakoviánkát és végül magyart, mindannyiszor ismételte , de különösen a magyartáncz rendkívül elragadta a közönséget; egy páholyból „Elsztert" is kiáltottak.—La­borfal­vy Róza szavalta „Vár és kunyhó­ 4 köl­teményt , b. Eötvöstől. — Kölcsey hymnusát Erkel koszorúzott zenéjével elő­adó a két karszemélyzet. Erkelt kihívtuk. — Mo­lique uz „Változatok“ czi­­mü saját szerzeményét adá hegedűn, s azután némellyek „Csárdást!“ kiáltá­sára, ráhúzott egy szép bús kedélyű magyart, mellynek midőn legelső hang­ját meghalla a közönség, elkezdődött ,a taps és éljenezés , és ollyan zaj volt — hogy. Ügyes játéka és tiszta hangfogása kitűnő. —Az egészet bezárta Linda második szakasza. Vége csaknem 11 órakor. — — a nemes tett maga ő magának Bére, jutalma. MEGÍEI

Next