Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-30 / 25. szám
Beszéltem sokról s talán már vissza is éltem olvasóm türelmével, s még szóval sem érintem a fejlődő vagy kifejthető gyáripart, a hosszú békének e nálunk olly későn született magzatát, melly, (miként egy nemzeti tekintély mondá nemrégiben egy őt kihallgatni türelmetlen megyei gyűlésben) a népeket új háborúba hozta egymással, egy reánk, elmaradottakra , sokkal veszélyesb háborúba , és ez a versenygés. Ha van , ki azt állítja, hogy Magyarország soha se bajlódjék gőzkatlanokkal, gépelyekkel stb. hogy mi arra nem szorultunk, az a többi népek gondja lehet, mi csak adjuk oda gyapjúnkat, hadd készítsen belőle posztót a külföld, mi adunk neki munkabérül kenyeret, a mennyi kell, s hegyaljai bort, mert országunk tejjel mézzel folyó Kanaan, s teff, ha van, ki így beszél, az még nem volt Felső Magyarországban. — Vagy talán eszébe jutnak a bányák, mennyi aranyat, ezüstöt adnak azok!—*) A bányák?! Ismerek egy országot, mellynek hatalma nap nem áldozott soha, melly nagy volt és hatalmas a hatalmasok felett, s melly erőtlen jön, elvesztve régi fényét s székét a nemzetek nagy tanácsában, miként hajdan bámulásnak, úgy most csak sajnálatnak méltó tárgya: — ez Spanyolország, mellynek az új világ kimeríthetetlen arany erei nyíltak vala meg. — És ismertek egy országot, melly nyomatékkal nem bírt régi századokban, de a melly most az ősz Neptun királyi háromágúját tartva kezében, a hatalomnak és dicsőségnek szédítő fokára emelkedett? — Ez Anglia, mellynek aranybányája soha sem volt. — Isten megáldotta hazánk földét; nincsen-e áldása népe fölött? — Mit a természet olly pazar kezekkel nyújt, az nem elég ; — szorgalom kell és lelkesedés! — Az idők igényei változnak. A régiek egyszerűen éltek s áldozni tudtak, nem csak vagyont, vért is és életet. Áldozni tudtak egy eszméért, vallásért, szabadságért! — Roszabbak vagyunk-e, utódok? Áldozni sokat, mindent, egy pillanatnyi lelkesedés fellobbanásakor talán kisebb érdem , mint szeretni a hazát híven , állandóul. Egy szellemkép lebeg lelkem előtt. Háttérben állnak a régi hit emlékjelei, a hadi dicsőség véres zászlói, előttem a polgári erény oltára emelkedik; híven ápolják szűz veslakezek a honszeretet örök tüzét, tetterő dagasztja a férfiak keblét, nincs egy , ki henyéljen : a hazának szebb jövője ez ! UTI BENYOMÁSOK FELSŐ MAGYARORSZÁGBAN. (Vége). X. *) Évenként 1900 márka aranyat, 56837 m. ezüstöt.