Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-03-30 / 25. szám

412 hét alatt mind elkeltek. Az itteni casinókban a kártyázás viszi a főszerepet, s mivel a haza perczei igen drágák, a játékosok sokszor perczenként százakat vesztenek vagy nyernek, hogy perczeik annál drágábbak legyenek. Nem vagyok erkölcsoktató, de azt csak megengedik a kártyás urak, hogy a­­zon játék, mellyet őrült ember (6-ik Károly franczia király) időtöltésül hozott életbe , nekünk nem való , mert hála istennek, őrültek még nem vagyunk. A szép művészetekről nálunk szó is alig lehet, sőt vannak egyének, kik miliók­­kal bírnak, s nincs olly könyvtáruk, mint nagyobb iskoláinkban sok szegény deáknak. Képzelhetni, hogy az idevalók nagyobb része az embert nem mi­­veltsége, hanem vagyona szerint becsüli, hiszen Vajda is mondja a ,,Pesti Di­vatlap“ 318-ik lapján : ,,a legbutább szerecsen is becsülni fogja a telt csűrö­ket, a jó hajlékot, drága köveket stb. a szellemi kincseket azonban erőnek erejével is alig lehet rákötni!“ — A kisdedovó intézet részére mint már em­lítettük, műkedvelők játszottak az itteni színházban , nyilvános köszönetünket kell különösen a nemeskeblü hölgyeknek, R. grófnő, K. G. és U. kisasszonyok­nak jelentenünk, kik minden kisvárosi pletyka daczára, a legnagyobb készség­gel fölléptek. A jövő hónapban ugyan e ezélra műkedvelők Szigligeti Szökött katonáját adandják. A becskereki színház, mellyet ez előtt nehány évvel t. ez. Gyertyánffy János úr építtetett, olly csinos épület, hogy bármelly nagyobb városnak díszére válnék, kár hogy német vándorszínészeknek van kiadva, be jól esik műkedvelőktől néha magyar hangokat hallanunk. A torontáli dús urak­nak igen csekély áldozatba kerülne legalább télen át Becskerekre magyar szí­nészeket hozatni, a páholyok bérlői úgy is nagyobb részint magyarok, s ez annál könnyebben kivihető volna, merta színház tulajdonosa is hazafiságáról ismert lelkes magyar. bégai. Nagykároly. Tavaszelő 18-kán. Károlyban ha casinónk nem volna, s reg­geli 8 órától esteli 10-ig szüntelen el nem foglalnák magokat ez emberek anya­gilag, kénytelenek volnának vagy mindnyájan cholericusokká, vagy mi még ro­­szabb , novella s versirókká lenni; — pedig isten a bizonyságunk, e roszból is — vagy jobban magyarul e genréből is annyi rósz van már hazánkban, hogy ha progressive igy gyarapodunk, szépirodalmunkat mások rettentő példájára rútirodalomnak kelletik neveznünk. — Latabár Endre változatosságot akart behozni egyformaságunkba, s mintegy 20 tagból álló színész társaságát intra muros megtelepíté. A darabok közül —mellyeket előadtak— inegemlítendők : Zsidó, Két pisztoly, Örökség, Főúr és pór, Farsangi is­kola, Senneterre marquisne, Vadon fia, Grizeldisstb. s most nézzük a működőket. Latabár az igazgató, egyike a jobbaknak, hang­ja tiszta s elég erős , actiója természetes , öltözete többnyire jellemzetes. L a­­tabárné bár többnyire rekedt, kedves tünemény, különösen a comicumok­­ban , mélyebb tragicai szerepek vitelére, s felcsigázottabb szenvedélyek kitün­tetésére orgánuma nem elég erős, s inkább az actio által tűnik ki lelki állapo­ta , mert szavalása igen egyhangú. — Boer az egész személyzetben legjobb mind víg, mind komoly szerepekben, hangja tiszta, s erős, változatos, kelle­mes, actioja ügyes és fesztelen, szerepét mindig jól tudja. Szilágyi csak árnyéka az egykori Szilágyinak; torka örökösen hereg, s szerepét is ritkán tudja. Szilágy iné ajánlatos külsővel igen hasznavehető papnéja lenne Thá­­liának. Ormai figyelmet igénylő fiatal színész igen csinos külsővel, s bár pal­­lérozatlan, de igen jó hanggal , úgy hogy mint énekes , idővel még nagyobb társaságoknál is szerencsét tehet, mozdulatai jelenleg még kissé ügyetlenek, szava ollykor akadozó, de a hivatás tagadhatatlan. Jónás igen hasznos egyén,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék