Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-02 / 10. szám
151 Szorításra , és te Bámuló szemekkel Vissza nem taszítod. Hitvesednek arczán , S ha Etelke meghűlt Oh ne hánd , barátom Szíve ott alant nem Hamvadó testvére , Porlanék a sírnak A szegény Etelke Hold és csillagatlan Elvesztett vonásit Éjjelében , ah , úgy Keresem csak ottan , Tán nem csak barátod S ha lelek közölök Lettem volna egykor. Bárminő kérést is : Megtörtént ! . . • s a multat A remények eldőlt A jelen keserve, Tündércsa mókából A jelen siralma Szent ereklyeképen Vissza nem teremti. Tartom emlékimnek Enyhítsd legalább te , Drága kincstárában . Enyhítsd a barátság S őrzöm a felejtés Balzsaraolajával Kitörlő kezétől , Veszteségem sebjét , Mint a megfagyástól És ne bánd, ha ollykor Őrzi a világot Elmerengve csüggök A meleg verőfény. — PETŐFI. KATALIN ESTVÉLYE. Üres óráimban, azaz, hol készpénzben nem megvetendő Öszveget képző adósságomnál, mikről, négyszemközt legyen mondva, még magam sem vagyok tisztában, hogy ki fizeti meg a minden nappal közelebb jövő fizetési határidő, s ennek kebléből óriási rémként felém kacsintgató szóbeli bíróság rhabarbara-szó emlékei nagyon is hivatalosan, azaz kellemetlenül el nem foglalnak , sötétvéresen dagadozó pamlagomon a legkényelmesebben, s épen olly otthonossággal elterülve, mintha a fél év előtt róla benyújtott árjegyzéket már régen kifizettem volna, pompás csibukomnak valóságos török süstje között, mit csupán azon gazdasági tekintetből szívok, mert ezt hitelbe kapom, míg a honi dohányárus tüsténti fizetést kíván, amúgy magyarosan, azaz minden valódi czél nélkül, csupán azért, hogy a hétnek köznapjait leörölve, vidékből a természetnek, városunkból pedig a művészetnek szépeit piaczra csaló hétivásáros pénzekhez közelebb lehessek, virgoncz képzetim szárnyain, hol a lovaglás nemes mesterségébeni járatlanságom mellett és szédelgés nélkül megülöm a nyerget, ha a világot onnan kezdve, hol az egyszeri bakancsos lábát a semmibe lelaggatta, s odáig, hol az ég és föld között egy tengeri náddal fedett korcsma teszi a határt, azaz egyik végétől a másikig benyargalom : nincsen tárgy, melly körül szívesebben időznék, mellyből szomjas lelkem inkább tele szívhatná magát, hót éhes szivem ízesebben táplálkozhatnék, mint a nem régen múlt Kát lín estvélre ! Dicső órái a minden napok között legdicsőbb nap legeslegdicsőbb estvéjének; és te kis asztalok a fehéren függönyözött ablak mélyében; tiharos és katalán székek és kerevesek, és fagylaltos csészék , és tányérok, az utósó koppantóig legyetek mindnyájan, mindnyájan nekem szívből üdvözölve ! Ah, akkor mondhatlanul boldog voltam ! Legnyakasabb hitelezőmnek a határidőt új félévvel megtoldó levelével zsebemben, néhány számlálatlan pohár szeszével fejemben, előttem a legizletesebb csemegékkel, egy leánysereg közepett egyedül magam nőtelen, olly büszkén jól éreztem magamat, mint az egykori tót a szénás szekér árnyában.—Egy leányka volt ott a többek között, minthamar-