Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-02 / 10. szám
szinte van valami érdemük azoknak is, kik a szokatlan veteménynek örömmel tárták fel kebleiket. Ilyen a városka polgárainak nagyobb része, de még ilyenebbek szép hölgyeink, s büszkén, egyszersmind szégyenkedve írom ide, hogy míg mi férfiak csak itt-ott mutathatánk elő egy egy honi darabosát öltözetünkben, addig közülök többen a habos selyem, lyon és vapeur-ruhás koszorúban tetőtől talpig belföldi szövetben jelentek meg a télhó 22én tartott bálban. Furcsa az még most is nálunk, hogy ha kört vagy csárdást húznak, úgy kell összekeresni hozzá a párokat, s akkor is fele francziásan járja; ha pedig keringő vagy polka zendül meg, annyi a vállalkozó, annyi a tűz, hogy csupa lelkesedésből majd elgázolják egymást. Mi még kevéssé vagyunk magyarok, s bár a honi ipar keletkezése óta nem annyira mint azelőtt, de mégiscsak kitör belőlünk a német nyelv. E bálról azonban örömmel irom, hogy illyet keveset hallottam, s él a hit bennem , miként szép nyelvünk a darabos szláv és a másik felett mégis kivivandja nemsokára az elsőséget. Még egy szót a bálról. Két kört csakugyan lemorzsoltunk, egy csárdást mutatványul a vapeur-ruháknak elrejtettünk, s nem tudom, máshogy volt vele, de nekem úgy tetszett, mintha a magyar táncz a honi kelmékhez sokkal jobban állt volna, mint bármellyik az idegenek közül, s némi cotillonbeli lábficzamodásokra nézve hajlandó vagyok a hon nemzőjét okozni. Még egy bálunk lesz, s talán egy honi ipar-tánczvigalmunk is, azért amit még a földesúrról mondani szeretnék, majd csak akkorra hagyom. L. Nagyvárad, Télhó 25. Lövészbál. Iparvédő bálról előleges hír. A lövész-egylet — mint már máskor is—fényes tánczvigalmat rendezett a Sas vendéglőben. Több részeiben a teremnek fegyverekből rakott díszítmény csillogott. Körül a falon régi, nagy szakállú hőseink arczképei komolyan néztek le reánk. Bizony ha élnének, még jobban elkomolyodnának rajtunk, kik holmi keringő tánczczal olly sokszor keringünk végig egész éjszakát, pedig itt volna már az idő, hogy valaha keringéseinkből—melly annyi bajt okoz— kihatolva , egyenesen s jól haladjunk! ! Különben az általános jó kedv — mint az eddigiekben volt — ebből sem maradt ki. Jövő héten szerdán iparvédő bálunk leend. I. emil. Pápáról. Az ottani magyar képző társulat jegyzője Szeberényi úr hivatalosan értesít bennünket, miként a Tavasz czimü zsebkönyvet egyes vállalkozók szerkesztvén, Petőfi úrnak nem volt oka az egész társulatot vádolni azért, hogy az ő tanulóköri verseit is abba iktatók. *) — Ugyancsak Pápáról vettünk egy levelet, melly Méli urnak az Életképekben közlött azon hibás állítását, miszerint a pápai képzőtársulat alapját némelly lelkesebb, különösen Pozsonyból jött tanulók vették meg, azzal czáfolja meg, hogy alig volt 3—4 Pozsonyból jött tag az alapítók közt. — — KÜLFÖLDI SZEMLE. PÁRIZS. Január 11kén következő esemény történt : Egy tigrist egy oroszlán, mellyek, szokásuk ellenére, közös ketreczbe zárattak, dühhel rohant egymásra. Carter, az állatgyüjtemény tulajdonosa, már félig levetkezett, azonban amint volt, csak egy nádpálczával kezében, oda sietett, a ketreczbe lépett, hol a két fene *) Mintha bizony a Tavasz kiadói nem volnának a társaság tagjai!.... ha olly gyöngédtelen akarnék lenni, mint amilly gyöngédtelenséget tapasztaltam magam iránt, igen szép felvilágosítást fognék adhatni. PETŐFI.