Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-02-02 / 10. szám

szinte van valami érdemük azoknak is, kik a szokatlan veteménynek örömmel tárták fel kebleiket. Ilyen a városka polgárainak nagyobb része, de még ilye­nebbek szép hölgyeink, s büszkén, egyszersmind szégyenkedve írom ide, hogy míg mi férfiak csak itt-ott mutathatánk elő egy egy honi darabosát öltözetünkben, addig közülök többen a habos selyem, lyon és vapeur-ruhás koszorúban tetőtől talpig belföldi szövetben jelentek meg a télhó 22én tartott bálban. Furcsa az még most is nálunk, hogy ha kört vagy csárdást húznak, úgy kell összekeresni hozzá a párokat, s akkor is fele francziásan járja; ha pedig keringő vagy polka zendül meg, annyi a vállalkozó, annyi a tűz, hogy csupa lelkesedésből majd el­gázolják egymást. Mi még kevéssé vagyunk magyarok, s bár a honi ipar kelet­kezése óta nem annyira mint azelőtt, de mégiscsak kitör belőlünk a német nyelv. E bálról azonban örömmel irom, hogy illyet keveset hallottam, s él a hit ben­nem , miként szép nyelvünk a darabos szláv és a másik felett mégis kivivandja nem­sokára az elsőséget. Még egy szót a bálról. Két kört csakugyan lemorzsol­tunk, egy csárdást mutatványul a vapeur-ruháknak elrejtettünk, s nem tudom, más­hogy volt vele, de nekem úgy tetszett, mintha a magyar táncz a honi kel­mékhez sokkal jobban állt volna, mint bár­mellyik az idegenek közül, s némi cotillonbeli lábficzamodásokra nézve hajlandó vagyok a hon nemzőjét okozni. Még egy bálunk lesz, s talán egy honi ipar-tánczvigalmunk is, azért a­mit még a földes­úrról mondani szeretnék, majd csak akkorra hagyom. L. Nagyvárad, Télhó 25. Lövészbál. Iparvédő bálról előlege­s hír. A lövész-egylet — mint már máskor is—­fényes tánczvigalmat rendezett a Sas vendéglőben. Több részeiben a teremnek fegyverekből rakott díszítmény csillogott. Körül a falon régi, nagy szakállú hőseink arczképei komolyan néz­tek le reánk. Bizony ha élnének, még jobban elkomolyodnának rajtunk, kik hol­mi keringő tánczczal olly sokszor keringünk végig egész éjszakát, pedig itt vol­na már az idő, hogy valaha keringéseinkből—melly annyi bajt okoz— kiha­tolva , egyenesen s jól haladjunk! ! Különben az általános jó kedv — mint az eddigiekben volt — ebből sem maradt ki. Jövő héten szerdán iparvédő bálunk leend. I. emil. Pápáról. Az ottani magyar képző társulat jegyzője Szeberényi úr hivatalo­san értesít bennünket, miként a Tavasz czimü zsebkönyvet egyes vállalkozók szerkesztvén, Petőfi úrnak nem volt oka az egész társulatot vádolni azért, hogy az ő tanulóköri verseit is abba iktatók. *) — Ugyancsak Pápáról vettünk egy levelet, melly Méli urnak az Életképekben közlött azon hibás állítását, miszerint a pápai képzőtársulat alapját némelly lelkesebb, különösen Pozsony­ból jött tanulók vették meg, azzal czáfolja meg, hogy alig volt 3—4 Pozsony­ból jött tag az alapítók közt. — — KÜLFÖLDI SZEMLE. PÁRIZS. Január 11kén következő esemény történt : Egy tigrist egy oroszlán, mellyek, szokásuk ellenére, közös ketreczbe zárattak, dühhel rohant egymásra. Carter, az állatgyüjtemény tulajdonosa, már félig levetkezett, azonban a­mint volt, csak egy nádpálczával kezében, oda sietett, a ketreczbe lépett, hol a két fene­ *) Mintha bizony a Tavasz kiadói nem volnának a társaság tagjai!.... ha olly gyöngéd­­telen akarnék lenni, mint a­milly gyöngédtelenséget tapasztaltam magam iránt, igen szép felvilágosítást fognék adhatni. PETŐFI.

Next