Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-09 / 12. szám
Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya , ember a neved ! A természet söpredéke vagy te , S nem király a természet felett. A teremtés legutósó napján Alkotott az isten tégedet. Elfáradt már ekkor a munkában , S így jelessé nem teremthetett! Szeretelek téged egykor, s szívem Veled hi szövetséget köte ; Megvetésem és utálatom lett E szövetség kettős gyermeke. Jól ismerlek , de nem érdemlesz mást Nem , mint megvetést s utálatot; Szolgazsarnok vagy nyalod más talpát, Avvagy talpad mással nyalatod. A VILÁG ÉS ÉN* S azt hiszed tán , te nyomoru pára ! Mint te , én is ollyan rab vagyok ? Azt hiszed , hogy én dicséretedre vagy gyalázatodra hallgatok ? Azt hiszed, hogy tettben és írásban Engem aggódásnak férge rág? És szorongva kérdezem magamban : Mit fog erre szólni a világ? Hidd, ha jónak látod , ámde tudd meg . Én nem függök tőled semmiben. A milly utat választott magának Lelkem, rajta egyenest megyen. És ha tetszik engem fölemelned : Am emelj föl mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed tetejére , Majd kirúgom szolgafogadat! PETŐFI, ÖZVEGYLAK. — Életkép. — I. NAGY EMBER LESZ BELŐLE. Háromszáz négyszögöl területű gyümölcs-, szőlő-, vetemény-, virág- és lóherkert egyszerre, kisded alacsony házikóval kellő közepén; ez volt az özvegy ingatlan vagyona széles e földön. A háznak aránylag magas téglakéménye, mellynek ékzeteit, párkányát s vakolatát rég lemorzsolá már az idő körme, mint gyárkémény vált ki a kerten kívül eső szomszédlakók nád vagy deszkakéményei közül. Horpadozott, rohadt nádfedelén egyenetlen gerendahasábok hevertek keresz t) Ezen derék verset ajánlom N. úr és minden ellenségem figyelmébe. Mintha a szívemből szakította volna azt ki költője. A szerk.