Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-09 / 12. szám
A Folyó évi télhó 30-kán egy nyájas kis körbe valók meghíva az évenként egyszer tartatni szokott tánczgyakorlati vizsgálatra. Ki mindig csak nyilvános nagy mulatságokban élvezé a vigalomdús farsang örömeit, annak illy kisszerű, de annál meglepőbb vizsgálati mulatságról tökéletes képzete sem lehet. A mulatságadó Gschröff Fanni nevelőnő volt, ki részéről mit sem mulasztó el, hogy vendégei, de leginkább a szerető szülők várakozásit mindenben kielégítse. A különben tanodának használt szoba egy fényes kis teremmé volt átvarázsolva , s a belépő vendégeket egy angyali kis sereg fogadá, kiknek minden kiejtett hang-és mozdulatain olly ártatlan Öröm és gyermekszendeség ömlött el, hogy a meglepetett vendég némi különös belérzet szülte tisztelettel kényszerült feléjök közeledni, s magát valódi mennyországban lenni hivé e kis serafok társaságában. Elkezdődvén a táncz, milly öröm volt látni egy koszorúba fűzve a most még csak felfedező kis rózsákat, milly öröm a szerető szülők megelégedését, de még inkább azon lelkesedést, mellyet a kis csemete-magyarnok minden magyar táncz hallatára kifejeztek. A társalgási nyelv ez intézetben leginkább magyar, s ez csak dicséretére válik a derék igazgatónénak; bár minden nevelőintézetben ez irányt követnék , kiktől annak kormányzása függ, miért nincs hazafi, kinek keble öröm és hálaérzetre nem fogna buzdulni, ha az annyi évek és küzdés után kivívott nemzetiséget, kivált illy intézetekben, hol a kis ártatlanok mindenben vezetőjük példa- és útmutatását hajlandók követni, ha kezekben lenni tapasztalja. A vendégek éjfél után 3 óra felé elégülten távoznak. Nekem pedig azon egy kívánságom maradt, hogy bár a tanulmányokból adandó vizsgálat is illy dicsőséget hozzon mind a tisztelt nevelőnő, mind pedig nevendékeire, minek el nem maradhatásáról teljes reménynyel vagyok. ANDOR: — A napokban nagy zaj támadt a Budagőzöskén, mi abból eredt, hogy a ki- és beszálló népség nagy tolakodása miatt a hajókapitány nem akart elindulni. Az e miatt tűzbe jött közönség a hajón összetört és rombolt minden összetörhetőt. Melly résznek volt igaza, nehéz volna meghatározni. A Wagner műárusnál a napokban több jeles magyar zenemű jelent meg , mellyek közt első helyen említendő a szép tehetségű Szénfy által szerzett hét eredeti népdal kellemes, jellemző zenéje, melly zongorától kisért énekhangra van alkalmazva. A népdalok, Czuczor, Grassiger, Kunoss, Petőfi és Szilágyi jeles műveiből szerkesztvék össze. A kiállítás igen csinos, s a 7 dalzenemü ára csak 30 kr.p. — Ugyancsak az említett mükereskedésben kapható Egressy Béninek legújabb, „Örömhangok“ czimű csinos csárdása, melly Batthiány és Károlyi grófnéknak van ajánlva. — Még egy, a böjti napokat felderíthető zenemüvet ajánlunk a közönség figyelmébe. S ez Travnyik „Hajnal“ czimü körmagyarja, melly az idei farsangon köztetszést aratva adatott elő majd mindén tánczvrgalomban. — Három lelkes honleány, a kivált nemzeti ügyeinket hőbuzgalommal pártoló Bohusné, Csáky grófné, és Marich báróné olly czélból egyesültek, hogy a már talentumáról ismeretes kis Hallgass Mátyást, szobrászati kiképeztetése végett saját költségökön Olaszországba küldjék. — Halljuk, hogy a nemz. színház 3 énekese fizetésének tetemes javítását kívánja. — Ezt kívánni épen most, midőn az intézet legnagyobb pénzzavarban sínylik, épen nem méltányos dolog, kivált egytől közülük, ki nekünk fizethetne azért hogy hallgatjuk. — Rózsavölgyi Márk, az érdemdús agg zenész életének hanyatló alkonyán még egyszer és utószor hallatni akarja magát a nyilvánosság terén. Re-