Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-13 / 13. szám
A MAGYAR NEMZET. A K. V E G Y L — Életkép. — (Vége.) II. LETT-E NAGY EMBER BELŐLE. A szoros értelemben vett gyermekkor olly rövid, szenvedélyviharos ifjú, és munkacsigázott férfikorunknak csak parányi izecskéjét teszi, s még is kifogyhatlanok, törleszthetlenek azon eleven színű képecskék , mik későbbié- Oh ne mondjátok nekem, hogy Hajnallik hazánk felett! Látom én : az ő számára Sző a sors szemfedelet. S kérni istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyétek , Életet nem érdemel. Figyelemmel átforgattam A történet lapjait, S fontolóra vette lelkem , A mit e hon végbe vitt. S mit találtam ott fölírva Századok belleivel! Azt találtam, hogy e nemzet Életet nem érdemel. Jóra termett nép honában Egy a szív, az akarat, A közérdek mellett minden különérdek elmarad. Itten oltárt minden ember Ön bálványáért emel — És az illyen önző nemzet Életet nem érdemel. Voltak egyesek közöttünk*. Tiszta, hír, nagy szellemek, A kik mindent, a mit tettek , A hazáért” tettenek. Hány volt köztök, kiket a hon, Maga a hon veszte el ! És az illy hálátlan nemzet Életet nem érdemel. Más hazában híven őrzik Mindazt, a mi nemzeti; Ősi kincsét a magyar nép Megveti és elveti, A magyar magyarnak tenni Elfeled vagy szégyenes — És az illy elkorcsult nemzet Életet nem érdemel................... Oh de mért elősorolnom E szegény hon vétkeit ? Lesz-e sorsod lesz-e isten , A ki minket megsegít? A nagy isten szent kegyéből Jö-e megváltási jel ? Lesz-e még e nemzet ollyan, Hogy halált nem érdemel ? PETŐFI. Ö 7