Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-02-13 / 13. szám
a csárdást egy ingben, nadrágzsebéből lelógó tarka kendőkkel s néha asztalra is ugrálva találná járni, mint egy valakinek szokása , mi ezt újságban nem trombitálnék, sem a bált egyesek pajkossága miatt egészen betyárosnak nem mondanék , különösen pedig nemzeti körünket a játékból egészen kihagynék.13) Illyesmit vártak volna kegyedtől is 14) -------------- A kéri tánczmulatság rendező választmánya. 13) Tudom, hova czéloznak önök — mert zsákban macskát nem szeretek árulni ■—arra ugyanis, hogy én némelly bizodalmas férfikörben a csárdást amúgy igazi eredetiségében, s magyaros lelkesedéssel szoktam eljárni; ez nem szégyen , sőt most hazánkban, hol a magyar táncz az úri lábak által annyira elkorcsosittatok, még némi érdem is, minek méltánylatát leginkább önöktől hallom, midőn ugyanis önök közül nem egyszer majd mind azt mondá szemembe , hogy nálamnál jobb magyar tánczost nem ismer, míg most ártatlan táncztudományomat is vádló okiratként használják pörükben. Aztán ha tánczomat betyárosnak tartják önök, úgy ezen dicsőségnek önök is részesei, mert egyet kettőt kivéve önök közöl, a többi majd mind tánczolt már velem csárdást czigány-zene mellett. Ha kell, meg is nevezem ezen elszánt tírlegényeket, ezen hős verbunkosokat, kik közt igen komoly hangzású nevek bukkannának elő. Látjátok, urak, mennyire belevittétek magatokat a sárba. No hiszen kérhettek engem, s várhattok rá mig én valaha veletek a csárdást, avagy szerintetek a ,,betyárost tánczolni fogom. — A szerk. u) Mi pedig — mert nagyon sokan vagyunk illy értelemben — csak azt vártuk volna önöktől, hogy a nemzeti kör bálját, mind táncz, mind nyelv, mind ruha tekintetében lehetőleg nemzetivé tenni igyekeztek volna. Én mint szerkesztő pedig azt is vártam volna önöktől, hogy a szerencsétlen antinationális ügy mellett küzdő védelmeket egyedül lapomba adták volna s ne egyszersmind a Honderűbe is, hol én nem védhetem magamat. Azt is vártam volna önöktől, hogy védelmük nagyobb részének kidolgozását ne bízták volna olly tagtársukra, ki betegsége miatt meg sem jelenhetvén a köri bálban, arról egyátalában nem ítélhet; és ezen barátomtól azt vártam volna — mert én illy dolgokban fényes nevű tekintélyt legkevésbbé ismerek — hogy ha már írt is, legalább a Honderűbe, s ennek szellemében ne irt volna, mert hiszen ő volt az, ki tavar, vagymikor, midőn a Honderűben a kör bizalmas, társalgásai lakomái miatt betyárkodással vádoltaték, a Regélőben tollat emelt a Honderű, s ennek iránya, szelleme ellen. — És most milly rettentő változást. Hát igy döfjük-e önmagunk szivébe a tőrt, igy akarjuk-e semmivé tenni azon jó magyar szellemet, melly kivált eleinte mintegy testvéri kötelékkel fűzé egybe a kéri tagtársak kebleit! És ezt egy nyomorult bál miatti sértett hiúság sálszemérem volna-e képes eszközölni?! A szerk.*) *) Mindebből láthatja a közönség, és különösen a P. Hirlap újdonságírója , hogy ezen vita több tekintetben hasznos, és szükséges vala. — A szerk. "! **) Legvégül pedig azt is lehetett volna várni a kéri bálrendező választmánytól, hogy ha már a nemzetiséget egyedül a nyelvben helyheztetik, — tehát tudnák is a magyar nyelvet alaposan, s ne küldtek volna lapomba olly iratot, melly tele lévén nyelvtani, ortographiai hibákkal, tetemes javítást kívánt. Petőfi, Szerkesztői értesítés. AD. Földvári és törökszentmiklósi levél adatni fog. Az ,,Uti benyomások“ közlését nem sokára megkezdendjük ; szeretnék tudni a derék iró nevét! — A Honderű ellen irányzott számos nyilatkozatok , felszólalások , miután perünk be van végezve, nem közölhetők. — Bevégezvén cáfolatunkat, jövő alkalommal közölni fogjuk az ipolysági, posonyi, egri, becskereki, déési, d. földvári, pápai, szebeni, szegszárdi bői örvendetes híreket, és Értesitésünket a múlt évi Pesti Divatlap jutalmairól. Nemz. Színház. Szombaton télutó 15 én Szentpétery Zsigmond javára, bérletszünéssel DON CAESAR de BAZAN. Dráma 5 felvonásban. KIADJA ERDÉLYI JÁNOS. — NYOMATIK BUDÁN AZ EGYETEM BETŰIVEL.