Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-02-20 / 15. szám

— H. úr miért tartja legjobbaknak azon kertjüket, mellyeket a szép Pe­pitől szokott vásárolni ? — Csipkesy miért talál legtöbb foglalkozási akkor, midőn nejével sétálnia kellene? szarka. — — NEMZETI SZÍNHÁZ. Télutó 14. Fekete Domino. Opera Aubertól. Paksyné (Angela) és Ud­varhelyi (Gilperez) sajátságos két dala tetszett, de az egész mű­, mai napig sem bir nagy tetszést előidézni a közönségben. — 15. Szentpétery javára : Don Caesar d­e B­a­z­a­n.— A czimszerepet most Lendvay , Marijanát Lendvayné adá, s nem akarván őket Egressy-és Labor­­falvyval összehasonlítani*) — mert ez igen kényes dolog— röviden csak azt mond­juk, hogy előadásuk, épen úgy mint amazoké, fölötte tetszett, sok taps- és elő­hívással méltányoltaték. — Fáncsy excellens minister. — Hát a jutalmazott Szent­­péteryről mit szóljunk?—Illy jellemzetes comicai alak valódi ritkaság. De áta­­lában véve Szentpétery igen megérdemli ama nagy jutalmat, mellyben őt a szá­mosan összegyűlt közönség, s különösen néhány lelkes hórag és műbarát részesité. 12 — 16. Zsidó. Tóthné Czelesztina szerepében, Dobsa pedig Ossiében lépett föl. — Tóthnét először látván színpadunkon (mint műkedvelő­ vagy színésznő lé­pett-e föl? nem tudom. Úgy látszik, az elsőre több tehetsége van), csak annyit mondhatok, hogy e szerep bizony nem neki van írva. Dobjának, ha a színészi pályán akar maradni, vagy­is inkább haladni, sokat kell hangján simítnia­­, hogy gördülékeny- s terjedékenyebbé tegye. Éder Luiza aligha képes De Cau Marit feledtetni valaha velünk, ki illyforma szobaleányi szerepekben olly jeles vala. Kár volt ennek az intézetet itt hagynia, a mellyben olly szépen kezdett haladni. ASZÓDI. BUDAPESTI SZEMLE. — Vannak emberek, kik egy idő óta igen nagy haragot mutatnak a miatt, hogy nálunk legújabban minden eladó czikkre a „honi“ név iratik. Kár pedig ezért boszankodni, mert ha történnek is e részben visszaélések, de az illy ke­resztelésnek sokkal erősebb a jó, mint a rész oldala.Egyébiránt sok honi hon­fit ismerünk, kik minden „honi“czím helyett háromszorosan szeretnék felírva látni a „külföldi“ nevet. H­a a régi, elavult nyavalyát nem olly könnyű kiirtani. — Már például nem dicső honi tett­e az, hogy a fővárosi szépítő választmány 2000 p.forintot ajánl a német színház földszinti helyeinek kijavítására, mig a nemz. színház borzasztó rész, és parányi zártszékein ülni, szorongni valódi tortura ! — vagy talán a szépitő választmánynak nem volna szabad a nemz. színház javí­tására költekeznie? — Avagy talán Budapest nem is magyar, nem is honi város? — No ugyan szépen szépítjük mi magunkat! Derék színészünk Szentpétery jutalomjátéka alkalmával tisztelőitől 65 darab aranyat kapott ajándékba- Ez már aztán czélszerű, haszonvehető megtiszteltetés. Ennyi pénzen a jeles művész ezüst koszorút és billikomot is vehetne magának és mégis maradna egy pár száz forintja arra is , mivel aztán az üres billikomot mindennap meg lehetne töltögetni. *) Majd máskor. — Petőfi.

Next