Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-01-09 / 3. szám

csak az volt a czél, hogy ember ne egyék a rosz gyümölcsből ? A szelíd haj­dú megszánja az anyókát, s átengedi neki a gyümölcsöt, és csak hosz­­szú kínálgatás után fogadja el a pénzt. Hogy az anyóka kora volt és emberek­nek adja el a gyümölcsöt, arról ő nem tehet, mert szolgálata eddigi tapaszta­lásból tudja, hogy az igazságot vajmi nehéz kipuhatolni! — Valamelly hintó gyorsan robog el az utczán s embert gázol össze ; féktelen indulatú ember bi­zonyosan a kocsit törekednék megállítani, de a városhajdu azt nem teszi, mert szelíd szive az elgázolt fölsegélésére kényszeríti őt, a kocsist úgy is eléggé megbünteti majd mardosó lélekismerete.­­ Máskor a Duna partján őrködik, hol a révészek szörnyen gorombáskodnak az átszállíttatni kívánókkal. Durva haj­dú azonnal botját használná , ámde ő nem olly goromba ütlekvirtuóz , ő át van hatva a tizenkilenczedik század szelíd szellemétől, s tudja , hogy a tekintélyek ideje lejárt, annálfogva sem botját sem tekintélyét nem használja, hanem sze­líden tekint a czivakodókra, és lelke mélyéből sóhajt: ,Uram , jobbítsd meg őket!“ — Este színházban van, természetesen a németben , és a karzaton. E­­lőadás alatt néhány úr a hely miatt összezördül, s egymást derekasan öklözi. Goromba hajdú alkalmasint azonnal fülön csípné őket, de ő tudja, hogy nálunk sok a nemes ember, ki verekedni szeret, s e helyen szokott is; azért tehát félre fordul, és szemeit behunyja, mintha semmit nem látna , mert első szol­gálatgyakorlata alkalmával gyakran tapasztalá , mikép sokszor igen hasznos, ha a józan és szelíd ember mind a két szemét behunyja.­­ Vagy délután vala­­melly utczaszöglethez támaszkodva áll, és kurta szárú pipájából kedélyesen e­­regeti a füstöt, s látja, hogy egy targonczás az egész járdát elfoglalja, és egy pár sétálót ugyancsak leültet. Neveletlen pimasz akkor bizonyosan szitkok­kal , vagy épen boral támadná meg az izzadó targonczást, de ő mélyen só­hajt, s illy gondolatokra fakad: ,Jó isten, milly keservesen keresi kenyerét ezen szegény ember, mig sok sétáló azt sem tudja, mire költse pénzét. A tar­gonczás könnyebben tolja terhét a járdán , mint az utcza közepén , térjenek te­hát ki előtte a sétálók, ők ezt könnyebben tehetik.1 — Este fiatal embert fog el, ki pipát lopott, s börtönbe akarja kisérni. Út közben azonban olly keser­vesen könyörög a tolvaj, hogy szelíd szive megesik rajta. Ő tehát nem durva szitkokra fakad, hanem szivreható szelíd oktatást ad neki, mert a „Tudtán kí­vül kém"­ czímű vígjátékban hallá, hogy Napóleon élete is így szabadíttatott meg egykor három összeesküttnek szelíd megtérítése által. Ő tehát atyai inté­sek után szabadon bocsátja a jobbulást igérő tolvajt, kit a börtönben talán még inkább megrontana a rosz társaság , s a pipát elveszi tőle , hogy jogszerű tulajdonosának visszaadhassa , mihelyt magát nála jelenteni fogja. Száz meg száz illy vonást sorolhatnék még elő a városhajduk mindennapi é­­letéből, de meg vagyok győződve, mikép ez is elég annak bebizonyítására, hogy ők valóban szelídek és emberszeretők. nagy ignácz. SZERELEM GYÖTRELME. (Egy szőke hölgyhöz). III. Szemek, mindenható szemek! Ne nézzetek, ne nézzetek Reám olly hidegen, olly hidegen; Megöltök .... ez halál nekem, Halál nekem ! Vagy, oh mindenható szemek! Csak öljetek meg, öljetek ; Aztán mosolygjatok, mosolygjatok — S én újólag föltámadok , Föltámadok! PETŐFI

Next