Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)

1845-01-16 / 5. szám

kárhoztatták : hja, uraim, nem ollyan könnyű ám a magyarnak a sárból ki­gázolni. — Hogy azonban farsangunk pangásban nem sznlik , bizonyítja a vasárnapi nőegyleti tánczvigalom, melly igen igen számos és válogatott közönségnek örvendett. Mondja aztán valaki, hogy nincs pénz a fővárosban! — A nemzeti casino ehó 18án és a jövő­bén, s igy csak két táncz­­vigalmat adand. — A kereskedelmi társaságét 14, 21 és 28ra kitű­zvék. — A városi tánc­z termek­ben a haszonbérlőé hó 23kán és a jövő 2kán álarczos carne­valt rendezend. — Ugyanott tökén több előkelő ur zártkörű társaságban fog vigadni. — Vidéki olvasónőinkre pedig hihetőleg legérdekesb azon hír , miszerint az itthelyütti jogászok tánczvigalma folyó hó 29ére van határozva. — A nemzeti színházban ismét lopás történt. Vasárnap egy ügyvéd az ol­dalzsebéből 1080 pártot s egy néhány ezerről szóló kötelezvényt csentek el. Már minek annyi pénzt egyszerre magánál hordani ? — Forst német színházi haszonbérlőnek hátralevő szerződést három éve saját kérelmére még hattal toldatott meg : e szerint tehát k­i­l­e­n­c­z évig bi­zonyosan pangásban fog tengeni a nagy épület. — Hírlik, hogy a nemzeti színházban fényes bálok fognak tartatni. De er­ről még bizonyosat nem lehet mondani , miután sok az akadályozó körülmény. Egyébiránt egy kis táncz nem ártana a nemzeti színházban, minthogy jelenleg úgy is rosz lábon áll ott a ballet. — Hétfőn este e lapok szerkesztőjének szállását ki akarták rabolni, de az e­­lőre látó , gondos rendőrségnek sikerült a gonosz tettet megelőzni. A rablókat és a dajkát, ki amazokkal egyet értett, épen akkor fogták el, midőn már a rablást véghez akarák vinni, s az egyiknél kulcsokat, feszítő szereket, s kö­telet is találtak*), erről még majd bővebben.­­ A pápai tanuló ifjúság magyar képzőtársulata több lelkes tagja által írt és kiadott „Tavasz“ czimü zsebkönyvnek mind belső tartalma, mind csinos külseje meglepett bennünket. A benne foglalt, sok tekintetben jeles műveket, úgy lehet tekinteni, mint a költészetre annyira hajlandó ifjúság tavaszi korszakának szép illatos virágait, s a még fertőzetlen hazafiai és szerelmi érzelmek tiszta ömlede­­zéseit. Vajha minden magyarhoni tanoda növendékei hoznának illy hasznos és ked­ves áldozatot a hon oltárára.**) *) Kötelességemnek tartom I. Szekrényesi Endre városkapitány urnak azon erélyes buz­gó gondolkodásáért, melly által olly nagy veszélytől menté meg házamat, családomat, nyilvánosan is hálás köszönetet mondani. A s­z­e­r­k. **) Köszönet a pápai képző-társulathoz. Mit eddig a pápai képzőtársulat néhány tag­jainak irántami jóakaratjáról hallok , most szerencsém van azt tettleg is bebizonyítva láthatnom. A fentisztelt társulat kiadván „Tavasz“ czímű zsebkönyvét, szíves volt egy­kori iskolai gyakorlatomat saját nevem alatt oda iktatni, most, évek múltával. Fogadja tehát alázatos köszönetemet a tisztelt társaság, lovagias, gyöngéd tettéért; i­ántai há­lából, a Tavasz második füzetébe majd összeszedem katonakoromból megmaradt alexandri­nus verseimet, úgy hiszem szívesen veendi a t. társ­, miután azok még roszabbak, mint mellyek most jelentek meg.­­ Pető­fi.

Next