Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-01 / 5. szám
pórkebelben is vannak magasb igényei, miket ha a sors megtör, a rideg élet becsét veszti-------— de szóljon történetem. I. 1840 telén országszerte ujonczállítás volt, de az egyének nem vad erőszakkal, s kötéllel hurczoltattak többé az egyenruhába, hanem a szelidebb törvény értelmében sorshúzás határozott. Hány anya remegett ekkor fiáért, hány leány, testvére vagy kedveséért! — így volt ez V....én is, egy népes helységben, hol a sorshúzásnak én is tanúja valék. A megyei küldöttség a falu házában ült össze, hová az egész népség mindenki saját érdeklettjéért remegve sereglett. A küldöttség előtti asztalon nagy levesestál állott, melly magában most az egyszer a húzandó számokat foglalá. Y....re öt katona adása volt kivetve, s igy kik az 1.2.3.4. 5. számokat húzták, az ujonczok közé jutottak. Az összeirottak neveik egyenként felolvastatván, ezek a tálhoz léptek, s ha remegő kezük nem a veszélyes számok egyikét választá ki, örülve, ujongva rohantak el. Barna Peti legszebb suhancz volt a faluban, sugár termete, egészséges piros arcza, hamis szeme, holló haja kitűnt a többi közül. Barna Peti legboldogabb fiú volt, mert öreg anyja, mint szeme fényét óvta el minden rosztól, — s mert alig pár napja hogy kendőt váltott a szomszéd Piros Mariskával, kinél magához illőbb párt nem is választhatott. — Barna Peti szinte az összeirottak között volt. ,Sohase tartson tőle édes anyám, talán csak nem botlik kezembe épen az a szám-------mondá Peti anyjának a falu házához menet, vigasztalni óhajtva az aggódó szülőt. „De hát ha mégis édes fiam! — viszont, ez hangosan zokogva, — mit csinálnék én nélküled ?“ „És én!“ — susogá Mariska, ki könnyeit kötője szélével törölgette. ,Édes anyámnak még itt maradna János bátyám, aztán meg lelkem Mariskám, ha már épen meg kéne lenni, hiszen nyolcz év nem a világ -------Illy beszédek között ért a falu házához, hova öt becsületes öreg anyja, s jegyese szorult szívvel bekísérték. A sorshúzás már folyt, és rövid időn Barna Petire került a sor. — Bátor léptekkel, mosolygó arczal közelgett az asztalhoz; — e gyönyörű athletai termet mindnyájunk figyelmét magára vonta. Merészen nyúlt a tálba, s a húzott sorsot átadá a küldöttségi elnöknek. Ez felbontá a jegyet, s fenn szóval hangoztatá: — egy!0 perczben egyszerre két sikoltás volt hallható, mit rögtön keserves nesirás és jajgatás követett. Az ifjú arczát halálsápadtság lepé el, s mellére hajtott fővel ment ki az udvarra, hol két nő, egy öreg s egy ifjú, borútt nyakába. — Egymásra néztünk, s szántuk őt. — Barna Peti újoncnak jön besorozva.