Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-08 / 6. szám
BUDAPESTI SÉTÁK. (Költői és prózai képek az életből.) I. A reg. Tavasz a természet uj föltámadásának ünnepe, a nap hallva melegíti a szárnyasokat, s a tél kérge dal- és napmeleg által olvasztatik föl. Miszép a mindenség új köntösében, imént mint menyasszony fehér mezben vezettetek oltárhoz , s esküvője után viránypalástban lép a vigalom közé, s kétszeres élvezet azoknak , kiket négy fal közé zárt a téli nyugalom, langy tavaszfuvalat illetésére kiemelkedni fagyos sírboltlyukból, s imádni a melegebben verő napfényt, a kiújult természetet. Nézzük e képet Budapest közölt! A két város között lassú moraj kezd emelkedni, a tiszta keleti látkörön bársony féliv terül el, s egész fényerejét egy pontba összíti, a rózsaköd mindinkább oszlani kezd, s éles sugarak szárnyalnak ki a távol hegyvállak mögül, míglen a nap aranytányéra felbukik, s szemvakitó fénye a hajdan hires Budavár falára vetődik. E tekintet a vár keleti oldaláról mondhatlan megható. Zajosan tolulvák lévén a Duna szőke habjai, mellyek fodrai aranyzománczot nyernek a nap fényétől, a Margit szigettől kezdve délkeletre végetlen láthatár nyílik , vidor tekintetében versenyző a természet bármelly megragadó tüneményével, jobbra tiszteletes nyugalomban domborul a Gellért, míg az ifjú város felett terjengő gőzkör szétoszolva, elevenebb élet rajzik föl az országos folyó partjain, zajosb mozgalom kél az utczákon, a csendes víztükröt könnyű ladikok metszik át, s midőn járkelőktől a hajóhíd megnépesül, kész a világ legszebb panorámái része. És elközelgvén a gőzösök indulási percze azon gyors elevenség, utazók vásárszerü készületei, felmutatják a legmulatságosabb életelevenséget, mit csak képzelni lehet. Míg a pestoldali Dunapartra hosszan nyúlnak a házak árnyai. Két téliesen öltözött úriember tart felénk, egyik hatalmas pénztőzsér, másik hivatalnok, mindketten panaszkodnak a hús reg ellen, mert kebleiket mi sem melegíti, s igy csoda-e ha fáznak ? amott targonczások, s gyufás zsidósuhanczok kóvályognak, álmos szemmel mint bagoly, s szerencsét lesve mikint hiúz, tova ismét két kékhajtókás egyén kezéig, heves beszélgetést tartva a védegyletről; utánunk kosaras asszonyok czammognak, egy két gyors lábú ügyvéd suhan el mellettünk, a redout-kávéházba igyekezvén, hol bizonyosan valami ügyes vagy furfangos üzér vagy talán megszökött adós nyomozása ösztönző, szóval a hét órai gőzös indulta után már mindenféle rangszembeli alakokat lehet a Dunaparton találni, csak ollyakat nem, kik talán a reggeli fűszerillatot vagy a táj, s az édes természet bájait szomjazzák, itt mindent az élet zaklat, a legregényszerűbb ábrándos fiú lesülyed ez anyagi világ tömkelegének legszárazabb prózai poklába. Pest utczáin nem olly kellemes a reg, mint a gyönyörű Dunaparton , itt seprők pora boszant, amott egy úri inas rázza ki második emeletből a törlőruhát, s ruháidat nagy meg