Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-22 / 8. szám
y UTLEIRÁSI TÖREDÉKEK. I. Erdély egy része. (Thorda. II. Enyed. Károlyfehérvár. Szászváros. Déva.) THORDA. A rómaiak gyarmatja volt hajdan , Dierna, vagy Salinae név alatt. A piacz közepén áll a kath. templom, omladékain azon kastélynak, melly 1455-ben a mostani szőlőhegyek tetején feküdt régi római várnak köveiből épült. Némellyek úgy gondolkodnak , hogy a dákok idejében egy Dierna nevű város lett volna e helyen , mit a rómaiak összerontván , helyébe várat építettek , s az ott talált sóaknákról Salinae-nak nevezték. Ezen várból az Aranyos folyamon egy kőhíd vezete át, mellynek alapkövei ma is láthatók. Aldon őseink Erdély bérczei közé jövének, ezen szép hegyi várat földig lerontották , s lakosait szétkergették ; azon magyar hadnagy pedig, ki a váralatti völgyet elfoglalá, a völgybe épített helységet, saját Thor nevéről Thordának nevezte el. Thordáról igen unalmas utón haladva a kercsedi nádasló és fogadók mellett, Felvinczre értem , mellynek külseje város nevet ugyan nem igényelhet, de lakói s kiváltsága követelik azt. E városon túl a szélesöblü Alajos regényes kanyarulati mellett gyönyörű dombos tér tűnik fel s a viz partján elterülő számos falu látása édes érzést gerjeszt a szívben. Szemközt látszik a szélesen terülő Alajos-Ujvár, csinos épületeivel, sódús bányáival, s a csinos kamarai épületekkel. Édes andalgások közt közeledem e városhoz : örömérzés dagasztó keblemet, az itt jelesen készített szállító vasutak megtekintésekor. NAGY-EGYED, fő- és gyülhelye Alsó-Fehérnek, lakói nemesi szabadságban élnek s maga a város is a nemes városok sorában áll, azaz, ez is ollyan sáros , mint majd minden nemes város. — Piaczának díszt ad a ref. főtanoda, jeles ásvány-, s több régiséggel dús főkönyvtárával. *) — Piacza közepén áll régi alakjában a vár, és a bástyákkal környezett testvéregyház (ref. és lath.). Orbo irányában, az ut mellett, látok egy hajdan góthszerű, s most omladványi közt heverő templomot, mellyet hir szerint az akkor ott fekvő faluval együtt tatárok romboltak össze. Búskomolyan távoztam e helytől, s alig szóródának gondolatim , midőn a hires szent-imrei tér tünék előmbe, hol a nagy Hunyadi semmivé tévé egyig a törököt. E gondolatra felvidult ugyan lelkem ; de midőn elgondolom : hány ezer magyar veszté itt ekkor is életét, s mennyi gyászt hozott az illy véres harczolás árva hazánkra , ismét elkomolyodva haladék utamon. FEHÉRVÁR fekszik azon hegynek aljában, mellyen fölemelkedve fénylik a való« *) Van még ott egy nagybecsű élő kincs , miről említést kellene önnek tennie , a derék publicista, iró és tanító Szász Károly úr, környezve a minden szépért és jóért buzgó , lelkes n enyedi tanulóktól. A szerk. 243