Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-05-29 / 9. szám

És alig két hava — Ó, mir­­ büszke vag­yok ! — Hogy magyar készítményt Gyönyörrel hordozok: S azóta kebelem olly fendobog ! isten, e földtekén Mi boldog lettem én : Magyar hazámhoz hű t­e á­n y vagyok ! KOLMÁR JÓZSEF: BUDAPESTI SÉTÁK.*) KÖLTŐI ÉS PRÓZAI KÉPEK AZ ÉLETRŐL. II. DÉLELŐTT ÉS DÉLUTÁN. Alig, hogy sétálóink magukat Paris kávéháznál bezsellérezték, vagy más szókkal, alig foglaltak helyet, több darab üzér tolakodott előre leshelyéből, s szerencsehálójukat kezdek készítgetni. Egyik boszantásig kicsiny és tömör­­alak , rövid béna orral, haja és lószőrszerű szakála ugyan nem látszott pe­­helym­entesnek lenni, azonban öltözete sem volt valami arszlánias. Másik el­lenben veszedelmesen kipiperézett váz, a két sovány esztendő kínainak uno­kája. Nyakkendője ragyogó tővel ellátva, aranylánczán egy zálogban levő hen­geróra fogózik s ujjain számtalan különféle honi üvegekből készitett, de az­ért jönen gyémántnak kiabált gyürümozaik födözhető fel. A számtalan üzér között különösen ezen kettő állott embereinkhez legközelebb , s úgy látszik azon igyekeznek, hogy mások ne is állhassanak közelebb, — ez okért az egyik kiterjesztette lábait, szinte tudatva, hogy ezen határon túllépni nem sza­bad, a másik tömör emberke hasonlóan így jön, de most mellyik szóljon előbb? a megszólítás ugyanis igen nagy munkába került, mert kísértjeink tudomá­nyos dologról beszéltek, s igy az üzérek kevéssé hitték, hogy tudomány mellett pénzre is lehet szükség, végre a váz kibillentette szájából egy szo­morún elvérzett lúd tollával végződő pipaszárát, kalapját delten em­eliilé, és szólt: tetszik talán valakit keresni? és ezt egész allegróval ejtette ki. — Kit sem keresünk — válaszolt a quasi költő. — Mert épen most volt itt, vága bele a tömör emberbe. — Kicsoda ? — A kit keresni méltóztatnak, vagy akarom mondani, a ki tisztelt téns urakat keresni szerencsés volt, legalább úgy irta le, mint a téns urak kinézni tetszenek. ’) Előbbi rovatban következő értelemzavaró hibák csúsztak be: első sorban dalr­­a h. olv. dalra. Hatodik sor: sírboltjukból h. olv. sírboltjukból stb.

Next