Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-06-19 / 12. szám
SZERELMI HÁZASSÁG. — Eredeti beszélj. — -- Csak szeress Irma s én boldog vagyok. — Ajánlanák bár az üdvösséget hűtlenségemért: megvetném , mert üdvemet csak körülted lelhetem---Milly szép vagy kedvesem !.. az isten lekülde hozzánk, legszebb angyalát, hogy imádhassam benned mindenhatósága remekét. — Szerelmed boldogságot nyújt lángoló szivemnek, s az érzelemnél, melly keblemben lakik, szebbet az isten nem teremthete.-------Engedd elsimítnom sűrű fürtöd ékes kigyózatát, hogy láthassam kedves szemeidnek bájos tekintetét. Ez engem nagyon boldogít. Hajolj felém rózsaajkaiddal, hogy érezhessen kedves szádnak forró csókjait... Szived nyugodjék keblemen... így hagyd élveznem az üdv legszebb perczeit, az élet ezeket úgyis olly ritkán nyújtja, és nekünk az élvezet ideje rövidre van szabva; csak néhány nap , s más nője leszsz, és ha nem bírod is felejteni mindjárt szerelmedet, a távollét s Szerfalvy jósága, megnyugtat majd a veszteség fölött. Ő szeret téged egész lelkéből. Szívedet kettőnk közt megosztani tiltja hited, s igy a szerető szívhez, melly körülted lesz, hozzá simulsz majd szokásból is, s a kép helyébe, melly most szívedben áll, férjed szerelme otthonos leend. Az ifjú utósó szavainál felemelé szép fejét Irma kebléről, s miután szemeiből könyeit kitörté , igy szól a kedvelőéhez : - Nem ismered szivem szerelmét, ha igy beszélsz. A női szívnek saját tüköre van édes Árdaym , s ha ez fölveszi a kedves tárgyat, mellyet tiszta lelkének első szerelme teremte, örökös az mint a lélek, mellyet az égből nyerünk halhatatlanul. — Szerelmem tied, és bár éveket töltsék távol tetöled, legyen bár férjem a férjek legjobbika, nem törlendi ki képedet szivemből; mert ez első szerelmemnek boldogtalan ugyan, de lelkemben mégis örökös emléke.. Nagyon szegény a szív — hidd el kedvesem — melly felejtni képes első szent szerelmét, egy másik mellett, melly nem nyújthat tiszta élveket ,... hol a lélek fölött a test uralkodik. Karjaid engem tisztán öleltek, s hidd csak addig szép az első szerelem, míg földivé nem aljasul. — így gondolám mindig szerelmedet, ilyeknek hittem szíved érzelmeit. Milly kín, hogy tőled elszakasztanak , egy illy angyallul, mint te vagy Irma, kinek bájos termetéhez az ég olly szívet csatolt, mellyel bírni legszebb földi kincs... Nem, nem, Irma, én nem távozom; elválnom tőled többé nem lehet, és mondjon bár mit a fondor világ: bírni foglak habár erővel is. — Miért e szavak édes Árdaym, vagy nem szabad már többé reménylenünk? kezemet ugyan Szerfalvynak ígértem — igy akarja anyám is, és én megszoktam engedelmes lenni — de mielőtt az oltárhoz lépek, hol egyetlen szó lehetne örökre, szólni fogok vele komolyan, s ha önkénytesen rólam le nem mond, úgy övé leszek menthetetlenül... Most távozzál kedvesem, lépteket hallok ; holnap látni foglak ismét, talán hogy elváljak tőled, vagy hogy tied legyek véglehejletemig. Szeretem inkább az utóbbit hinni, mert keblem