Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-06-19 / 12. szám

378 kalméval háromszor? Ez aztán a legundokabb visszaélés!! És ha ezt meg nem szüntetik — jaj akkor neked nemzeti színház !! ■— 10. L i n d­a. — 11. Ország­gyű­lési szál­lás. — Eredeti vígjáték Vallottól. — 12. Kalmár és tengerész. Eredeti dráma Czakótól. A tengerész szerepé­ben Lendvay után föllépni nem csekély feladat, mindazáltal Szigeti igyekezett ezt lehető szorgalommal megfejteni. — 13. Grit­ti. Szomj. Szigligetitől. Szép dolog, hogy e héten egymásután olly változatozatosan adák az eredeti darabokat, hanem ez, tek­itve az ez ügybeni fel­szólalásokat, már csak eső- vagy inkább vásárutár­i köpenyeg. — 14. Borgia Lucrecia, Wolf ura bécsi udv. dalszínház tenoristája , mint Genarro lépett fel, s tiszta kellemes hangja, melly bár igen magasra nem vihető, de a maga körében mondhatlan bájoló, énekének minden szót kitüntető érthetősége, s helyes játéka által igen nagy tetszést vívott ki; s ez előadás, főleg Schódelné és Benza jeles éneklésével is felette emeltetvén , valóban sok élvezetet ada. — Stesz Róza még mindig érzés nélkül énekel, s a legügyetlenebb testtartása és játéka van. — Várjon nincs mester, ki őt e tekintetben jóra oktatná? — 15. Párizsi szerencsevadászok. ---------­ BUDAPESTI SZEMLE. — A napokban derék tánczművészünk Vesz­ter Sándor, kinek vidéken mint táncztanitónak igen jól folynak dolgai, egy pár nap , körünkben mulatván, szives bizalommal közlé velünk azon szép szándékát, miszerint rövid időn egy olly köny­­nyen sejthető, s e­g­y­s­z­e­r­ű társas magyar tánczot szerkesztend, melly­­ben semmi czikornyás, színpadi figura nem lesz, s ennél fogva leginkább a testtar­táson és hordozáson alapulván, akként leend alkotva, hogy az egészet mindenki szépen, egybevágókig lejthesse. Illynemű táncz igen szükséges, miután a józanabb emberiség úgy is az egyszerűség után vágyódik, s miután a körtánczot nehezebb lépései miatt, még mai napig is sokan nem tanulják, s — minthogy nem minden ember születik, mesterséges tánczosnak — csak igen kevés tánczolja azt szépen, s e miatt a körtánczosok közt báj és kellem, s egybehangzó egész helyett, többnyire csak idomtalan, aránytalan ugrálást találunk. — Veszter Sándor a fővárosban ősz­szel fogja betanítani uj magyar társas tánczát. Ugyanekkor érkezendik meg Kő­­hegyi is a koszorú szerzője, a végből, hogy a népies magyart, a köznép jelesebb sajátosabb tánczm­ódjai , s némileg a nemes és szép izlés szabályai szerint ren­dezve, a jövő farsangra betanítsa. — Mondtuk múlt alkalommal, hogy Frankenburg és Saphir ügyéhez hozzá fogunk szólani, bár kedves collegáink, velünk, ha mással van bajunk, bár igazunk legyen is, nem sokat gondolnak. Saphir, a bécsi Humorist nagyhírű és valóban geniális szer­kesztője, a prágai és árvái szerencsétlenek fölsegélésére academiát adván, saját hu­­moristikai felolvasásában azt mondá, hogy Ádám és Éva legelső védegyleti ta­gok voltak. Mi ezen ötletet magában véve ártatlannak tartjuk, de ha azt tekintjük, hogy az Bécsben mondatott el, hol különben is antipathia van a védegylet iránt, lehet­­len azt gúnyos iránynyal nem vádolni. Frankenburg bajtársunk e miatt erősen megrovó Saphirt, jellemtelen elpártoltnak nevezvén őt, nem tekintve azt, hogy Saphir, midőn a félebbi szavakat kimondá, egyszersmind 2000 pengő forintot szer­

Next