Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-06-26 / 13. szám
A számos ismerők közt gyakrabban látogatá Szerfalvy a köztiszteletben álló Bitayné házát, hol mindig szívesen látott vendég volt, s iránta a házi idősb hölgy, a kellemdús torta, nem csekély rokonszenvet tanusított. A házi úrnő, azon eszélyes hölgyek egyike vala, kik a mostani ifjúság nagyobb részének pénzügyi számításait ismerve , csak igen kevésnek engednek szabadságot házuknál megjelenni; azoknak tudnillik, kik mint művelt és önzéstelen ifjak, szerény társalgásaik által ismeretesek. Bitayné a bájos tavasz kezdetével elhagyá a fővárost, hogy Vj megyei nyári lakában a regényes fekvésű Máriavölgyben élvezhesse át a hasznos nyári napok kellemeit. Nehéz volt Szerfalvynak nélkülöznie a családot, és különösen a kellemes Jerlát, ki, ha nem egészen feledteté is vele előbbi szívviszonyait, múlt keserveit mindazáltal enyhité. Örömmel látá, miként fejlődött ki Jerta szivében a szerelem, mellynek elvitázhatlan jeleit napról napra növekedni tapasztala. És habár fájó szíve gyakorta viszszaemlékeztette is előbbi veszteségére, de a bájoló Jerta angyali jósága nem egyszer kelté fel benne azon gondolatot, hogy első szerelmét legyőzvén, vele boldog napokat tölthetend. S valóban csudálhatni-e , hogy az, ki a világot úgy tekinti a mint van, s kinek az életről komolyabbak nézetei, meggyőződvén a megtörténteken a változtatás lehetlenségéről, boldogságot ígérő óráiban keres vigaszt múlt gyászáért. Avagy nem eszélyesen cselekszik-e az ifjú, kinek egykori vonszalmával szerelmese viszszaélt, ha szivéből a háladatlannak képét kitépve, abban más boldogitóbb érzelmeknek enged helyet? Szerencsés ki ezt tenni elég boldog; az olly szivet talál, melly bőven kárpótolja előbbi veszteségét. És Szerfalvy illy boldog volt, bírván az angyaljóságu Jerta egész szerelmét. E vonzalomnak köszönhető Szerfalvy, hogy Ritayné, elutazta előtti tisztelgése alkalmával, őt szívesen meghivá nyári lakába, hoszszabb ideig tartó viszonlátásra. A szép Jerta szinte el nem mulatott egy forró kézszoritással arra emlékeztetni, hogy van egy szív, melly viszonlátását minél előbb óhajtja. Hol az ifjú, ki örömet nem érezne, vagy ha nem szerelmet is, de vonszaimat ne venne észre szívében olly lény iránt, kinél a rokon szerelem jeleit tapasztalja. Kinek ne enyhülnének sebei, ha olly tiszta szívet lát magához hajolni, melly romlatlan ártatlanságot rejt; kinek minden szavából érthetők, minden pillantásából olvashatók e szavak: ifjú én rendeltetésem czélját a te karjaid közt vélem elérhetni: te vagy óhajtása szívemnek, melly csak téged szerethet, melly csak általad lehet boldog !.... Szerfalvy is látván Jerta szerelmét, mind inkább felejteni kezdé a szomorú órákat, s habár erős feltétele volt is a kedves leány szerelmét nem nevelni, még is nem állt erejében iránta hidegnek mutatkozni, mert a szív érzelmei önkénytesen támadnak, és senkinek sincs hatalmában, hogy a szerelmet onnét kitilthassa. — Ő akaratlanul is gyengéd volt, és gyakoriabb társalgásával elárulá szíve vonszalmát. A gyakori együttlét és Jerta szerelme, végre nagy befolyást gyakoroltak