Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-04-10 / 2. szám

bér áldást és vészt méreget saját számára, milly beláthatlanul magas a tető, mellyre lelki tökély emelkedhetik, s milly mérhetlenül mély az örvény, mellybe a szív romlottsága vagy az ész vaksága sülyeszthet, s megállhatjuk-e aztán mosoly nélkül, ha a kis ember előáll, s e végtelenségek között rátartólag el­kiáltja magát: ,Középút a legjobb !É s legyen aztán az ő útja bármerre vezető, azon olly édes biztosan halad, mintha valóban ő találta volna meg az élet ezen annyiszor dicsért középutját... Szép dolog középútat keresni erény és bűn között, s fürkészni az ösvényt, melly biztosan és jóra vezessen az ész sima pályája s a kábaság sértő göröngyei közt, örkézen szállítson az öröm rózsái s a bú tövisei közt, — nagyon okos dolog! A chinai ember azt hiszi, hogy hona a föld középpontja, s az ő földje a vi­lág középpontja; — kétségkívül azt is fogja hinni minden egyes chinai ember, hogy saját honának is az középpontja, mellyet lábai tapodnak... Mi a chinai jámborokat nevetjük. Kinek is jutna eszébe arra gondolni, hogy e tekintetben mindnyájan valóságos chinaiak vagyunk ? azon különbséggel, hogy a chinai honát tartja a világ középpontjának, köztünk pedig olly sokan szeretik ma­gukat a körülök pezsgő élet középpontjául tekinteni ? ... A chinai ember és a magyar ember közt az a különbség van, hogy az ital mindegyiknek sok bajt okozott, azon különbséggel, hogy a chinai az angollal veszett össze, mert nem akart ennek tetszése szerint eleget inni; mi pedig olly gyakran veszünk min magunk közt össze, s verjük be egymás fejét nemesi szabadalmaink tanú­ságául, mert saját magunk és mások tetszésére igen is sokat akarunk és sze­retünk inni; egyébiránt ha a chinai ember mákonynyal jól lakott, szép csön­desen ledül valamelly terepély fa hús árnyába ; ha pedig a magyar ember a restaurationalis mákonynyal jól lakott, néha meg nem szűnik addig, míg ólmos bottal le nem döntetik, és pedig néha olly hűvös árnyékba, honnan az ítélet végnapjáig nem kel föl többé restauratiora ... Egyébiránt a magyar embernek, bármint forgassuk a dolgot, háromféle útja van: van egy keskeny útja, ezen jár restauratio előtt kocsin; van egy széles útja, ezen barangol restauratio után gyalog ; s van egy középútja, melly szerte­ágazik az országban, s melly­­nek mivel a restauratioval semmi köze, azért találtatik mindenfelé ollyrestau­­rálatlan állapotban. Van továbbá sok magyarnak egy felső útja, mellyen ke­gyelmet és érdemjeleket keresgél; van egy alsó útja, mellyen ollykor embert zsarol, vagy népszerűséget hajhász; s van egy középútja,mellyen mindazt, mit felülről és alulról keresett , csűrébe takarítja. Van sok magyarnak egy szép útja, mellyen mulatságra viszi a pénzt honából kifelé; van egy rút útja, mely­­lyen külföldről honába tér, midőn már elegendő adósságot csinált, s kény­telennek látja magát okosabban gazdálkodni;• van egy középútja, mellyen végre, miután a szép és rút útakon bő tapasztalásokat gyűjtött, vizsgálatot áll ki a váltó-törvényekből, melly szigorú törvényeket váltó- törvények­nek csak azért neveznek, hogy mindenkor megemlékezzék a magyar, mert csak szigorún kezelt és megtartott törvények válthatják ki őt némelly bajaiból.

Next