Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-05-08 / 6. szám
E lapok 1. szerkesztője komolyan rám parancsolt, hogyha „ember vagyok és magyar“ sokszor adott és sokszor meg nem tarthatott ígéretemnek — miszerint lapjának annyi jeles név által fűzött koszorújába én is járulok szerény kertemnek egy ibolyájával, vagy ha a virágtenyésztés nem mesterségem többé, a komoly élet prózai konyhakertéből egy haszonvehető czukorrépával végre tegyek eleget. Végig szenvedém a kínok nagyobb részét, mellyeket Kuthy Lajos barátom gazdag ezű szeszélyes tolla oily mesterileg festett le ugyan e lapokban „Egy hírlapi czikk“ czimü életképében; s végre ugyanazon íróasztalon, mellyen a husvétutáni törvényfolyam szóváltásai s jó védegylet jegyzőkönyvei, úti naplók s politikai hirlapczikkek, aláírási ívek és kedves levelek csodálatos kölcsöntürelemben feküsznek , megkisértem valamit írni az áldott alföld barna, lángszemü lányaihoz, s a Kárpátok kékszemü, aranyfürtös szüzeihez, a Duna és Tisza bársony ajkú, gyöngysorfogu , hosszú pillás, piczike lábú, de mindenek felett széplelkű s magyar dalhangon szóló nymfáihoz; azokhoz , kiknek elődei Hunyadiakat, Zrínyieket, Dobókat, Dugovics Tituszokat szülének, kiknek gyöngéden erős kebleiken nemzeti színű lángokban lobog a tiszta honszerelem. De mit írjak nektek hazám szép és lelkes hölgyei? hogy találjam el a hangot , melly legédesebben zengjen vissza tiszta kebletek alabastrom lantjának húrjairól ? Egy csípős elmésségű úr, egyébiránt jó barátom, azt írá rólam a „Croquis“-ban, hogy „verseket írok, novellákat csinálok s ügyvéd vagyok.“ E 11 •' LI EGY KIS CONVERSATIO HAZÁM HÖLGYEIVEL.