Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)
1845-04-17 / 3. szám
AMOR. Le a kalappal urak! mert, ez a szerelem istene, a halhatlanok legszebbike, kinek hatalmától istenek s emberek egyaránt rettegnek. A régiek szárnyat adának neki, talán azért, mert a szerelem szíveinkből könnyen elrepül; a régiek oroszlánra, az erő jelképére ülteték őt; de a mostani világban legkevésbbé illenék az elgyengült arszlánok hátára ültetni őt; a régi világ Amora csak nyilazá a szíveket, s e sebet még csak könnyen el lehet tűrni; azonban a mai kor civilizált Amora aranyos ágyúgolyókkal sértegeti, s annyira szétzúzza a szíveket, hogy bizony alig marad belőlök valami a valódi szerelem terhei és örömei elviselésére. Amor a régi világban gyerek volt, de azóta már megöregedett s ismét gyerek lett belőle. Tudjuk pedig hogy az öreg gyerek bágyadtabb esztelenebb, s rútabb a fiatal gyereknél. AMULET. Ollyan valami hokus-pókusz-féle kő-vagy érczdarab, mellyet némelly ember azért hord magánál, hogy a betegség- és igézéstől megóvja magát. — De hiszen hordhatjuk az amuletet, ha egyszer Amor szivünkbe lő, és egy szép hölgy szemei megigéznek bennünket! — Ekkor ugyan minden evőszer haszontalan! ANAKREON. A leghíresebb görög költők egyike. Bölcs életelve volt, lehetőleg élvezni, s örömmel tölteni a jelent. Verseinek főtárgya: szerelem és bor vala, mellyeknél lelkesitőbb élv aligha létezik. Néhány jeles magyar költő is hű utódja a bölcs Anakreonnak, kik közt Csokonai Vitézre és Petőfi 3. szám. Tavaszhó 17-kén. SZERELMI ÉS HÁZASÉLETI ISMERETEK TÁRA. (CONVERSATIONS LEXICON.) (Folytatás.)