Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-24 / 17. szám
HARMADIK SZAKASZ. Mellyben röviden előadja az utazó miként ért a Marsba. Ég és föld között függött hajónk, és a mint feljebb emelkedtünk, tüdőnk mind összébb szorult, és a nap sugarai kiállhatlanok lőnek gyenge szemeinknek, mellyek megszokták a sötétséget, — és hogy fejem el ne olvadjon, esernyőmet kell föleresztenem. Minél magasabbra emelkedik az ember, annál magasabban gondolkodik, s eszméi fellengzőbbek mint alant a silány porban. Engem is csaknem költővé tett a szédítő magasság, s igy elmélkedtem : mi szép sors jutott a sasnak; a legmeredekebb sziklák csúcsaira rakja fészkét, és tanyája a csillagokkal határos, — felszáll magas palotájából, mellynek ablaka és teteje az azt ívező égöv , és szárnyain a nap felé mereng, sugáraival találkozik , és szemei szembenéznek azokkal, — alátekint fénypalotájából, és sebesen mint gondolat, a földre csap, és testének árnyékától, és suhogásától szárnyalnak, reszketnek a tollasok, és az apró vadak elrejtőznek, magzatokat költ a sas, és fiai öröklik anyjok természetét. Hová tünélek dicső erdődei nemzetemnek, egyegy sas valátok mind, bérezletére raktátok palotáitokat — mellyeknek romjaira szédelegve néz fel, és mellyeknek romjairól szédelegve néz le az elpuhult ivadék, — magasra szálltatok a dicsőség temploma felé, és szembenéztetek a halállal, és ha kiszálltatok sziklaváratokból, félt tőletek a szomszéd, és reszkettek a koronák. Ok egyenlők valátok ti a sasokkal, csak egyben különbözők, bennetek a sas hitvány galambbá rajzott el. IV. szám. Nyárhó 24-kén. MAGYAR PANORÁMA ÚTI KÉPEKBEN. (Folytatás). 33