Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-24 / 17. szám
új levél Emíliához, P. Horváth Lázártól. Ebből ismét megtudhatja a közönség, hogy P. H. L. Komáromban egy rögtönzött szívélyes estélyen más tányérához fente a kést, és hogy ajándékba Schwartzenberg herczegnek egy tegezt adott, melly valaha Kemény János erdélyi fejedelemé volt. Fáncsy úr azon elvénél fogva, miszerint kié az utolsó szó, azé az igazság, a Honderű jelen számában is hadonáz , és ahelyett hogy azt bebizonyítaná, mikép Szigligeti vásárhetiben negyedrészt nem kapott, oldalgásokkal, csűrcsavarásokkal igyekszik a közönséget megtéveszteni. Fáncsy jelen vitája olyan mint a fojtásra töltött puska, szól, durrog, de amit czélba vett, le nem lőheti, mert nincs benne golyó, azaz vitatkozásában nincs ok. Bizonyítsa be r) Fáncsy, hogy az országos főigazgató hírlapok útján kihirdetett díjazási föltételeiben nem negyedrészt ígért az íróknak. Bizonyítsa be 2) hogy az említett föltételek hivatalosan visszahuzattak, s másokkal váltattak fel. Bizonyítsa be 3) miszerint az igazságos, törvényes és jogos , hogy egy író vásárheliben akár egyszer akár többször jövedelmi negyedrészt kapjon, míg a másik száztolival kénytelen beérni. És 4) feleljen Fáncsy, úgy lehet-e eleit venni színházunkban a visszaéléseknek, rendetlenségeknek, ha ott szokás nem pedig törvény uralkodik, és tanácsos-e a színházat már most kezdetben, (mint Magyarország regnum consvetudinarium) theatrum consvetudinariummá tenni. A fölebbi három pontot, Fáncsy legújabb honderűs feleletében sem bizonyította be , és minthogy be nem bizonyította, de be sem bizonyíthatja, mi következik belőle egyéb, minthogy Fáncsynak egy körömfeketényi igazsága sincs. Hiába handabandáz ön drága ügyvivő úr ; ön, mint mindig valahányszor vitázni kezdett, úgy most is benne maradt a sárban , kudarczot vallott, s újólag bebizonyitá, miként ön csak olly ügyetlen iró, mint milly roszul tudja szerepeit a színpadon. — Reméljük, hogy F. ur, miután minden lap utczáiban vesszőt futott, inkább sebzett hátát gyógyitandja, semhogy többé tollat merjen emelni az igazság s ennek bajnokai ellen. Életképek 3. sz. julius 19. Anyagi és szellemi érdekek vagy testi és lelki gazdagság. Vajda Pétertől. Szerző jelen értekezésében, alaposan mutogatja hogy sem az anyagi sem a szellemi részt nem kell elhanyagolni, hanem a kettőt egymással, a mennyire lehet, illő öszhangzásba hozni ; az anyagit nem kell elhanyagolni mert módot nyújt, a szellemi képződés eszközeinek megszerzésére, a szellemit nem, mert csak az szerezheti meg az anyagi eszközöket. Mindenesetre azonban a szellemi részé az elsőség, mert a szellem és ész uralkodik a rest anyagon. Szerző jelen értekezését, mellyben, mint maga is mondja, a tárgy nincs kimerítve , annál inkább korszerűnek tartjuk, mivel az uzsoráskodás, váltóhamisítás, vétkes csődületi bukás, vagy más szóval a materialismusba föladás, napról napra nagyobb kiterjedésben űzi erkölcsrontó játékát, s legújabban is több illy anyagiaskodó egyén ellen el van a bűntetti kereset rendelve. Sorscsapások. Kaland, Keledtől. Uj beszély, vagy életkép régi dolgokból összeállítva. Satyra az életből. (Vers) Emődytől, vagyis inkább satyra akart volna lenni az életből, mi azonban nem sikerült, mert a megkivántató élt s falánkot, bár mint keressük, sehol nem találjuk meg a versben. Sik jegyzetek. Folytatás Petőfitől. A Mátra és Parád szint alatt egy élénk czikket kezd Vajda Péter. Nem hagyhatjuk végre említetlenül azt, miszerint a „Hírlapi őr“ által ismét tulajdon házában bíráltatik az Életképek. Ezen eljárás — mint már többen is nyilvánítók — ép olly