Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-03 / 14. szám

Azokért az egészséges Dalokért, Mellyeket zengsz e beteg hon Üdvéért! — Sokan kértek hogy beszéljek Felőled: Ki vagy? mi vagy? s mi lehet még Belőled? S elmondtam, hogy már bakancsos is valál, S vitézkedés a szerelem Harczinál. Hol szép lány volt a tündérvár, S arkin át Lőtted ajkad csókkal töltött Pisztolyát, Mig a szived vérző sebet Nem kapott, S e sebből növesztei Cziprus- L o m b o k o t. Melly szent búdnak hervadatlan Koszorú; S lantod, most egy dalti­enydörgő Gyászború. S igy a vaksors közlegénye Lől te, és Legélesebb kardod jön a Szenvedés!.. . Hogy rideg volt egy időre Az apád, A művészet szent szerelme Volt a vád. A szív legszebb szenvedélye Nőtt beléd, A színészet tündérföldét Míveled. S hogyha még a hivatásod Erezed, A szinészet angyalával Fogj kezet! Mert, barátom, a szinészet És a lant, Bűbájos két égi testvér Itt alant. S e két szellem egy kebelben Összefér, S mindkettőért dicsőség a Pályabér. Méltó társa valál Vahot Imrének , Az igazi magyar élet Hívének. Mert ha talán tirajtatok Állana, Még Jupiter is atillát Hordana. S a széles ég magyar divat- Lap volna, Mellyben honfidalt Szent Dávid Dalolna. Forró napsugár lenne a Pennája, A holdvilág tintatartó , S tintája Piros hajnal, és betűk a Csillagok, Hogy hazánknak üdvet irna Általuk!........... Barnává szövődött sorsod Tengerén, Élted egy kalandbélelte Kis regény. S igy tehát ha javasolnák Még neked : Hogy ne irj magadról annyi Éneket: A dalizlésben ne hallgass Senkire, Zengj szivednek eredeti Kedvire. — A poéta az istenek Komája, S egész ország szíve hallgat Reája : Zengd tehát a népszabadság Énekét, Zengd a közjog, s nemzetegység Szellemét. Zengj szerelmet, mellyet a hölgy Bája szül, Itt az édeskínos élet Üdvéül. Szeresd hamvában is azt a Kis leányt, ki miatt, most szerelemnek Gyásza bánt.

Next