Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-31 / 18. szám

575 desedése után, a mindenéből kifosztott nép számára , egy ismeretlen emberbarát katonai kenyereket rendelt. Vegyétek dicső emberbarátok, a szenvedő és a jólétet méltányolni tudó emberiség forró háláját ! H . . . R. LOSONCZ, nyárhó 23. A deákok körünkből eltávoztak. Isten velők ! zavargásaik által úgy is elég bajt okoztak. Egy ember­élet ennek esett áldozatul, s egy polgár­ család fel­zavartatása ennek köszönhető. Adja isten ! hogy jövőre szigorúbb korlátok közt tartassák a tanuló-ifjuság, s ennek kivitelére nem kell egyéb, mint oktatói jó példa s szilárdság. Az utczai kivilágításról írva, önmagam előtt pirulnom kell. Egyébként szabadjon remélem­, hogy a város a megkészült lámpákat nem töreti össze, ha egyszer megfizetett érte, hanem inkább olajról gondoskodand, s bennünket, egyiptomi sötétségben botorkáló jámborokat, minél elébb felvilágositand. KÖVESDY, NAGY KÖRÖS, nyárhó 17. Azt írá minap bizonyos Cs. a Divatlapban, hogy „hölgyeink főleg ünnepeken öltöznek honi kartonba“. Bizony, ki kell mondanom, miszerint kevés höl­gyet láttam igy öltözve közhelyeken, keveset ki szerény honi köntösben lejtett volna a casino adta híres táncrvigalmakban, sőt kettőt hármat kivéve, átalában suhogó külföldi selymek­be búvnak, s azt mondják : „mért vegyenek honi kelmét, holott a külföldi jutányosabb!“ pedig hányszor meg volt már magyarázva, miért ? Van még egy tárgy mit megemlítendő­­nek vélek. Itt is, mint bár­hol, van egynéhány sürényes arszlán , kik Petőfit, e lángeszű költőt, ocsmány rágalmaikkal tönkre akarnák silányitani. Pedig ezen uracsok csak annyit értenek a költészethez, mint róka az őszinteséghez. Petőfi él és élni fog. Remek népdalai még a pórnép ajkiról is szivrehatón zengenek szét. CSERHÁTI TÓBIÁS, JÁSZBERÉNY, nyárhó 10. Száz éves ünnepünknek olly nagy híre keletkezett, mint a tatárjárásnak, annyira, hogy az a művész- és bűvészek országába is elhatott. Mire Bassi olasz bűvész, városunk közönségét elbűvölendő, kezüükbe jött, de kevés pártfogásban ré­szesült. Őt felváltó egy másik honi bűvész. Ezt mivel magyar, természetesen nem pártol­tuk. Majd Lakatos Sándor tánczmüvész jött s mindenféle tánczok tanítása iránt hirdetmé­nyeket környeltetett; azonban a jeles tánczmüvész minden ügyessége mellett is illő mél­tánylásra nem talált. — E hó 7. közgyűlésünk beállott; ha ipar, népnevelés , vagy vala­­melly közérdekű tárgyban üdvös intézkedés történendik , megírom. — TARNAPARTI, TOPLICZ, nyárhó 12. Nehány napi itt mulatásom ideje alatt a nemzeti élet s magyar társalgás napontai felfedezését örömmel tapasztalom. S annál nagyobb örömmel pedig, mert a magyarosodásban eredménydús sikert előteremteni, leginkább magas keblű höl­gyeink buzgólkodnak. Elsők mentek elöl példával P........tz G. és Női nővérek. A folyó hó 26. tartandó Anna-vigalomban, e példát több lelkes hölgyek is követendik, s a vigal­mat szerény egyszerű honi kartonban díszesitendik. Azonban nem csak öltözetre, hanem a nyelv iránti buzgalomra nézve is kiemelendők Töplicz hölgyei, mert egy idő óta álhata­­tos türelemmel tanulják szép nyelvünket, s a magyar nemzetiesedés előmenetele eszméjé­hez, szivek legteljesebb erejével ragaszkodnak. A földös élet egyéb mozgalmairól máskor. CHRENEK GY. POZSONY, nyárhó 16-án. Alig múlt két hete, hogy a „Szökött katona“ az itteni vá­rosi szinkörben először, s a közönség, folytonos tetszése mellett hatszor egymásután adaték, s már tegnapelőtt a „Két pisztoly“-t látok németül, melly tegnap és ma szinte ismételtetik. Ennek alapeszméjén épen semmi változás nem történt, s lehet mondani, az egésznek elő­adása igen kielégítő volt, kivéve a zenét, melly Sobri dalain kívül egészen megváltozta­tott, még pedig úgy, hogy „isten a megmondhatója“ ... . A múltkor azon kérdést tűzi fel ön lapjában egy valaki, miért nem bir a pozsonyi közönség egy magyar színkört fön­­tartani? ... ha valaki e város körülményeit és lakóit ismeri, valóban nagyon könnyen megfejtheti magának e kérdést. Hogyan követeljük mi egy eddigelé idegen ajkú, s talán csak simuló­félben levő közönségtől, hogy egy magyar színkört föntartson, mikor a ma­gyar színészeknek országgyűlés ideje alatt is majd­nem koldulniok kellett ? ha min magunk

Next