Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-08-07 / 19. szám

594 A lakodalom végével, melly néha három napig is tart, s hol a násznép mogyoró-, mandula-, tyukhús-, bor-, s pálinkával jól tartatik, még egy csa­ládi vacsora is adatik; itt a vőlegény egykét aranyat ajándékoz kedvesének, ez pedig zsebéből kihúzott czukorral jól tartja a vőlegényt. Ezen utósó la­koma végével feláll a nyoszolyóasszony, s a vőlegényt a menyasszonynyal együtt egy mellékszobába taszítja. ---------------------------------­ A HONDERŰHÖZ. *) Oh Honderű, te Lázárok Lázára, Te csak nevednek két bötüje vagy, Nevednek vagy csak két végső bötüje.... Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj. E két bötü elöl, hátul olvasva Egyformán mondja meg mi­ létedet. De én becsüllek! mert hisz aranyával Fizetted egykor külteményimet. Oh Honderű, te ollyan szemtelen vagy, Mint Kecskemétnek piaczán a légy. Egyébiránt alávalóbb a légynél. Az még röpül, te csúszva, mászva megy. De minden ember nem néz láb alá, majd Elgázolnak----vigyázz, mondom neked! Javad kívánom! mert hisz aranyával Fizetted egykor költeményimet. Oh Honderű, mi aztán a jutalmad a sok jeles tulajdonságidért? Hiába, ollyan a világ, mint régen: Az érdem becsüléséhez nem ért. Lám annyi utál tégedet, ki a hont Ha nem deríted is, de dörited. Szegény! Sajnállak----mert hisz aranyával Fizetted egykor költeményimet. De, Honderű te vélem összetűztél, Te általad váltig karmoltatom......... Mióta van, hogy meri ingerelni A hős oroszlánt a hitvány majom?.... ...........De megbocsátok, hogy múzsámat mostan Olly irgalmatlanul becsméreled; Hisz aranyával fizeted, s fizetnéd Most is (ha adnám) költeményimet. „ PETŐFI. ’) A Honderű engem legközelebb többek közt arrogantiával vádol, bizony ha csak olly parányi arrogantia volna is bennem, mint benne jóravalóság, a rája nem is hederítenék, nem hogy még megénekelném. Petőfi.

Next