Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-03 / 14. szám
436 nem tompa mint a korcsmai kés ; tör, de nem rág; nyiszol de nem metsz. — Mi czélja volt Alt Móricznak jelen mutatványával, azt megfogni nem tudjuk. Vásári munkának nagyon hitvány ; paródiának nagyon silány ; mulattatásra nagyon sovány ; életképnek nagyon halvány ; pezderkedésnek nagyon nevetséges ; kihívásnak nagyon keservetes; a tűz lángra kaparására nagyon vizes ; gyógyszernek igen ildomtalanul választott; vagyis hogy egy angol lap szerint fejezzük ki magunkat, nagyon narcoticum , carbonicum , et omne quod exitinum, praeter remedium. Ke bolygassa A. M. a régi gyepűt, mert kígyó jön ki belőle, melly megmarja a bolygatót. De hogy minél hamarább átessünk e kellemetlen tárgyon (a kiveendők kivételével), nehány kérdést bátorkodunk A. M. urelibe tenni ? Mellyik rend az , melly a magyar pénzt külföldön pazarlotta, s most is pazarolja ? melly ott minden nemzetiségből kivetkőzött, nyelvét, öltözetét, tánczát, szokásait elhagyta]? mellynek Széchenyi szerint de csak pofája sem magyar , sőt csontja trágyának sem enne jó ? Mellyik rend az , melly ithon a nemzetiséget, nyelvet, alkotmányt minden zivatar közt megtartotta ? Ha ezen kérdésekre meg bir felelni A. M. ur, akkor irhat több hasonló czikket a haza — és tárczája javára. Életképek 26. sz. jun. 28. 1845. Az ur és kertészet. Beély Fidéltöl. A nevelés szükségét parabolában adja elő. Az első baklövés Várfokytól, e számban be van végezve. E czikk eleje kissé nehéz, de majd beleesik az élénkség kerékvágásába , és életteljes gyorsasággal halad vége felé. Az egészet elmés ötletek , találó oldalvágások , épp egészséges humor fűszerezik. A tárgy a deákéletből van véve, s az annyira költői deákkor — melly mint a vadember függő nyoszolyáját nappal egy gyermeki csecsebecséért odaadja, mit estve a világ minden koronáján sem lehetne tőle megszerezni — megtanulhatja belőle, hogy deáknak könyv, tanulás, nem pedig ábrándos s idelopó szerelem való , mert kora az előkészület kora. A kard. Ballada Garay Alajostól. Hosszú vers, mellyel csak hosszú olvasás után tudhatni meg, hogy rimes vers akart lenni. A mérték szigorúan meg van tartva, a nyelv sima, könnyen folyó, de lélek, azaz tartalom nincs benne. Tartalom, mérték , rim és nyelv együttvéve teszik a jó költeményt, s akár egyik, akár másik hibázik, a mű minden esetre félszeg. Mikor látják át valahára fiatalaink, hogy aki írni megtanult, azért hogy írni tud, még nem szerző ! Mikor veszik gondolára, hogy a költő születik és lesz, azaz a természeti adományhoz tanulmány, a tanulmányhoz természeti adomány kell! Mi csiklandós van abban , hogy az ember neve nyomtatásban megjelenik ? Mi öröm az, hogy az ember, költeményei életét túléli? — Hasonlítsuk e balladát össze tartalomra nézve, Vörösmarty „Toldyjával“ (Fenn Lajosnak udvarában sál.), és tartalom- szlmre nézve Kölcsey e két költeményével: „Hol van a hon, mellynek Árpád vére“ és „A dalköltőn fekszik átok“, mit kell akkor e balladára, mit átalában ifjabb költőink műveire mondani, tartalom és technica dolgában ? ! Midőn a középszerűség mindinkább elharapózik irodalmunkban Kazinczy ezen intését rekesztjük ide : „Jót, jól. . . ezt ha nem érted Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot.“ A kit illet vegye szivére, kit nem illet ne vegye magára. Tört hangok nem sírján. Kolmnár Józseftől, biblico-ossiani modorban. Az egészet indus, persa, görög, zsidó mtyhos lengi át, s az egész mű elvitázhatlan költői tehetséget tanúsít. Fintorkák II. Falusi tanács. L. G.tól. A falusi tanács eljárása, híven van rajzolva; van azonban benne ollyan kitétel is , mit helyeselni teljes lehetetlenség, az t. i. mikor a hadnagy igy szól a bírónak: „szólunk ahhoz is a ki istene van“. Ez mivel a közönség elibe nem való, és falusi tanácsban vagy sohasem, vagy csak nagy kivételkép történik meg. Az illy nagy kivételeket tanácsosabb elhallgatni, mintsem általa az egész előadás hivsége ellen gyanút támasztani.