Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-08-14 / 20. szám

is ki kell emelnünk, és érdemnek vennünk , akkor csakugyan elmondhatjuk­­,Boldog is­ten ! mire jutottunk“. Életképek , 6-dik szám, nyárutó 9-kén. A babyloniak s assyrok. Mutatvány Bajza jeles „Világtörténetéből“, melly rég érzett szükséget pótoland irodalmunkban, s mellynek megszerzése mindennek, ki magasb szempontból felfogott történettant akar olvasni, igen ajánlható. The­msei séta. Tóth Lőrincztől. E töredék azokban , kik London localitását ismerik, érdekes visszaemlékezést fog kelteni. Az apród. Ballada Garay Jánostól. Igen hosszú vers, és mind a mellett semmi új nincs benne. A „Sötét az éj, sötét a vár“ egész máskép hangzik. Egy nyári lak Hantán. Szerzője magasztalja a vidék rendkívüli szépségét, miről az Életképek mellett megjelent rajz is bizonyságot tehet. — ‚*©?« — NEMZETI SZÍNHÁZ. Nyárutó 8. Két pisztoly, népszínmű - felvonásban Szigligetitől. Egressy Gábor (Stein) mindvégig jókedvvel játszott. Für­ed­y szép dalai ma is taps közt ismételtettek. Szentpétery szokott hatással működik, így, ha két három jelentékeny szerep sántított is, az előadást roszul sikerültnek mégsem mondhatni. Nézők szép számmal. — 9. Saluzzoi Corona, német dráma 5 felvonásban. E mű­ is azok közé sorozható, mellyek, habár érdekelni bírnák is a közönséget, a beléjük szőtt német érzelgősség által, unalmassá s undorítóvá válnak. Különben a darab meglehetősen vala adva. Szathmá­­ryné a czimszerepet —némelly egyes elvetések kivételével — lélektani bensőséggel személyesité, s játékát a nézők részéről teljes megelégedés kiséré. Lendvay e da­rabban már más ízben jobban forgatá magát. Szentpétery, mint mindig, úgy ma is helyén vala. De leghatályosabban viselé magát a súgó, főleg akkor, midőn a saluzzoi Marquesenek (Bartha) kelle mondókáját fülébe sugdosnia. Mi meg nem foghatjuk mi czért akart az illető ur, ami kitűnően­ hatalmas súgással elérni, u­tán a színészi személyzet némelly lassú hangon szavaló egyéneit akarta kiparódiázni ? vagy arról kívánt meggyőzni bennünket, hogy a külföld akármelly színháza súgóival is ki merné a versenyzést állani ? Ám legyen­ igaz, hogy ott is hangosan történik a súgás, de ne feledje ön , hogy az ottani színházak némellyikébe, szerény nemzeti Thaliankat, csarnokostól egyetem­ben be lehetne pakolni. — Kár önnek magát eretetni, olly hangos súgás még akkor is boszantó volna , ha a színészek a földszinti bejárás körül, vagy az előcsarnokban játsza­nának, mert szavait ez este itt is utána lehete mondogatni. — 5. bérszünettel: Legjobb az egyenes út. német vígjáték egy felvonásban. Az ismert Krum­éliás candidatust Egressy G. szokott beszéd-s testhajlítási modorával, igen jól s mulattatólag személyessté. Krebszné (Kovácsné) mulattatott. Amália pap­özvegy (Hubenayné) mind hangja­, mind előadásával annyira gazdálkodott, hogy já­téka, bármelly ujoncz s színpadra bottal kergetett egyénnek sem fogott volna dicséretére válni. A mai (Balogh), és hajdani iskolamester (Szerdahelyi) közt nagy a különbség. Wahl Fridrik (Szigligeti) jól s egyenesen viselé magát. — Ezt követé „A dunai nympha, vagy Harlequin pajzánságai“ ing, varázs, némajáték 2 felvonásban, Schadetzky Károlytól. E mű előadására a bécsi lipótvárosi szín­ház pantomimszemélyzete hajózott le hozzánk , melengetve a remény olly nyájas tüzétől, miszerint néhány előadás által néhány arany baltát, vagy inkább néhány arany pénzt sikerülene tőlünk kizsákmányolnia — vagy illedelmesebben szólva, kivarázsolnia. Ez egy­

Next