Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-08-28 / 22. szám
679 Homályos a nap , a mező deres — Pásztor, betyár meleg tanyát keres. Meleg tanyát a pásztor csak talál, Vár ott reá kulacs bor, tele tál; Ha kifogy a kulacs bor, tele tál, Lágy párnás ágyba fekszik, benne hál. Betyár embernek jó tanyája nincs , Minden felöl csörög rá rabbilincs, * Száraz bokorban húzza meg magát, Átkozza a hús őszi éjszakát. III. Paripámnak az ő színe fakó, Szőre, mint a vert arany, ragyogó; Paripámnak az ő neve csillag, Gyors a lába, mint a hullócsillag. Hejd szép lovam, hejh jó lovam, fakó! Hol az egyik lábadról a patkó? Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz, Azután majd vígy el a rózsámhoz. Hejh, tüzes a kovácsnak a szene , De tüzesebb rózsámnak a szeme. Hejh, lágy a vas a kovács szenétől, Lágyabb szivem a rózsám szemétől ! PETŐFI A MEGALÁZOTT ANYAI GŐG. Eredeti beszély. (Folytatás.) VI. Néhány napig a legfeszültebb nyugtalanságban voltak a lyánkák; de a Taraczkövy-család is kellemetlen feszültségben érezte magát, különösen azon rejtélyes nyilatkozat után, mellyet Idaváryné kezdett Géza előtt tenni, és a mellynek bevégzésére, kedvező alkalom többé nem mutatkozott Azonban a titok rövid időn s váratlanul kifejlődött. Egy estre bizonyos fiatal ember szállt meg, az úgy nevezett „korona“ vendéglőnél, ki fénymázos czipőt, szalma kalapot, koczkás nyári kabátot viselt, balkézzel evett, vizet ivott, és hosszú körmöket hordott. Mind meg annyi csudadolgok H. városában, s csalhatlan jelek, hogy az ifjú Pestről érkezett. Az ifjú másnap csinosan felöltözködvén, Idaváryné lakását tudakozá, s azon utasításra, hogy ott lakik a palotában, kissé elmosolyodott. Az ő apja ugyan Bíbíczkátán nádas házban lakik, de legalább látott Pesten némi palotákat.