Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-09-04 / 23. szám
725 FÜLBEVALÓK. — A ki kedvese szerelmét óhajtja fentartani: iparkodjék hogy őt becsülhesse. — A ki kedvese tiszteletét megnyerte: nincs oka szerelmét félteni. —• Igen neveli a szép hölgy érdekességét, ha külkecseibe nem bizakodik, s azt csak mint a természet szabad ajándékát tekinti. — Vannak nemes szivü hölgyek , kik férjek hűtlenségét tudván, a házi csendet fentartják — önfeláldozással — gyermekeikért. — A tiszta szerelem ritkaság, mert ritkák az emberek, kik tiszta lélekkel birnak , s a szerelem óráiban el tudnák felejteni az embert. — A szerint miként valaki a női erényről ítél, könnyen meg lehet ítélni belérzelmeit.— A tiszta lelkű megbecsülhetlennek tartja , — ellenben becsnélkülinek a — kéjvadász. — Hogy a szerelem virága diszló lehessen, szükséges hogy kertész tiszta szerelem legyen. — Mi sem köt bennünket annyira a hithez, mint a nő gyengéd szerelme. — A ki nejét kedveli, hirtelen nem lehet.— SZ—A. — 4®?° — LAPSZEMLE. Honderű 8. sz. nyárutó 26-kán. Most és egykor. Folytatás Jósikától. A régi jó Gvadányi Petőfihez. Olly vers, melly ellenségtől jó, s ellenséges indulattal íratott, s mellynek nagyobb része inkább illenék tán magára az íróra, mint Petőfire. Uj levél Emíliához, mellyben a H. szerkesztője a hires pécsi gyűlést szokott modorában irja le. Meg nem foghatjuk, mi oknál fogva mondatik e czikkben, hogy „Vahot Imre ur — ki sem nem művész, sem nem színész — egy, előtte tökéletesen ismeretlen fuvolász javára adott hangversenyben, senkitől nem kéretve, sőt a programban meg sem említve, magát egy idegen közönség színpadára felunszolta ?“, midőn ezen súlyos vád, ezen puszta állítás , az Életképek pécsi levelezője által ekként cáfoltatik meg: „a tisztelt szerkesztő úr (t. I. V. I.) többrendű, főleg a fiatalságtól eredő kérésnek enged el. Az is rászaltatik ama levélben, hogy a gróf Batthyány Kázmér által adott harkányi lakomán a Pesti Divatlap szerkesztője merészlé az első toastot mondani. Oh égrekiáltó vétek! Csoda hogy ezért a főméltóságok V. I. urat ki nem hívták egy pisztoly — villányira ! — De még ez mind nem elég ! A levelíró szerint Vahot Imrének még csak jó kedvvel sem szabad bírnia; az az , neki mint lapszerkesztőnek nem illik a nem úri vérből származott pórmenyecskéket kissé megforgatnia, annyival is inkább, mert ő már házasember i s a levélíró nem akar (?) féltékenységet gerjeszteni közöttük ! — Mind e mellett is azt hallottuk , hogy a n. m. püspök, épen nem vette ezt rész néven V. Imrének, sőt értte, mint jeles tánczosért, poharat is emelt saját asztalánál. *) Mephistói feleletek, Vahot Imre bombázó s kartácsozó kérdéseire. Csupa merő személyeskedés, melly a körül forog, hogy V. I. igazgató akar lenni; pedig, ha nem csalatkozunk, ő már határozottan kijelenté az ellenkezőt. Ezen felelgető ur, úgy látszik, oda akarja magyarázni a dolgot, mintha V. I. Ostromló kérdéseivel, Ráday grófot támadta volna meg, pedig egy két szinészigazgatón kívül, senki sincs ott bántva, sőt Ráday gróf kellőleg van méltányolva. Az illy gyanúsításhoz tehát csakugyan ördöngös csürés-csavarás kívántatik.! ! ') ígértük, hogy P. N. L. Pécsett történt szereplését lemondjuk, hogy azonban a köztünk támadt személyeskedésnek ezáltal is véget vessünk, mi felhagyunk e kellemetlen tárgygyal. V. I.