Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-09-11 / 24. szám
752 S te valóban megváltóm lehetnél! Mindazáltal nem halnál te meg: Holt, hideg fán nem függnél.........ölelned Kéne élő , égő keblemet. Mit beszélek ? mit mondtam ?.........szerelmet Tőled én nem , oh nem várhatok ! Szerelemmel a szegény költőre Áldást hozni mellyik lyányka fog? Mert szegénynek alkotá az isten A költőt.... s tán rendén is van ez : Tarka, pompás toll nem ékesíti A madárt sem, a melly zengedez. S igy a költő egyszerűségében képes-e lyányt meghódítani ? Tündökölni vágynak a leányok, S méltán: ők a föld csillagjai! Te, leányka, az én csillagom vagy; S tőlem senki nem tilthatja meg: Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy Szemeimmel ne kisérjelek. Fog kisérni szemeim világa, Fog kisérni vándordiámon. A távolból ha nem melegítesz: Legalább nézz rám, szép csillagom! PETŐFI. ELLENTÉTEK AZ ÉLETBEN. Az ember hosszadalmas éltében mindenütt ellentétekre akad; ezek üdvözlik a bölcsőnél a reménydús gyermeket, s akkor sem hagyják el, ha megküzdve az élet bajaival, sírba száll. Mi annyira megszokjuk az ellentéteket, hogy gyakran föl se tűnnek, bárha ők alapítják meg bajainkat, nyomorainkat, bánatunkat. Mi ez ellentétek közül csak néhány nevezetesbbet sorozandunk elő, megboszulandók magunkat az emberi sors iróniáján. A példaszó azt tartja „az ember kilép a világba“: tisztelet, becsület, de igazság is — ez hazugság! öt döfik,taszítják,kergetik a világba!... ez előzménye jövendő szenvedéseinek. Nagy gonddal járni tanítják a gyermeket, hogy majdan hat órát üljön az iskola padjain. Az anya örömkönnyeket sír gyermeke első dadogásakor, de alig tanult meg beszélni, már hallgatást parancsolnak neki. A gyermek serdülni kezd, holt nyelvekre tanítják, mi mellett elfeledi édes