Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
-153 Ha szép arczádat ekkép égni látom , C lgányka, szíved érzeményitül: Derül kissé az én sötét világom, Mit szerelemnek napja elkerül. Költőkebelnek nem szolgál szerencse, Tudod szerelmem bús történetét: Volt életemnek egy királyi kincse, Koldus vagyok, mert azt eltemetek. Szempilláidnak fekete virágán A részvét könnyharmatja reszketett, Midőn előtted szívemet kitárom És elbeszélem e történetet. Ekkor, leányka, jó leányka, téged Édes testvéremül fogadtalak, Kössük meg ezt a drága szövetséget Egy csókkal, Vilmám, és én áldalak. Különben is te voltál, a ki mondád, Hogy megcsókolni a költőt szabad. Szép állításod, lyányka, teljesítsd hát: Tedd ajkaimra testvércsókodat! PETŐFI. KERESZT. Idvezitőnk meghalt ideiglen a szörnyű kereszten , És lön e kínszer gyászjel a hívek előtt. Hány becsület hunyt el végképen azóta kereszten. És jön e kínszer díszjel a hívek előtt. KORONAHEGY. (Galiczia szélén.) Itt ülök a haza végpartján, mig túlnan előttem és Halics országnak fél koronája ragyog. Kökebelébül az alkonyi pír felidézi szemérmét S nézd a tökéletlent, mintha pirulna magán. Honfiak! e koronát toldjátok az ősi magyarhoz És leszen elcsorbult nagy koronátok egész ! LENDVAYNÉ EMLÉKKÖNYVÉBE. (Mart. 30. 1845.) A haza tett oltárt; ima szól ajkadrul előtte , Bú, öröm és küzdés a lakodalmi sereg. Lelkészül jön a művészet, — koszorúzva van a ló — S általa minden jobb szívnek arája levél. — SÁROSY.