Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-09-25 / 26. szám
832 I. Páli kisasszony szüteleni tapssal és két koszorúval jutalmaztattak. Azonban feltűnő volt, hogy hölgyeink nem a sikerült jeleneten , vagy játék után, hanem fellépéskor mindjárt megzavartattak a meglehetős terjedelmű koszorúkkal. Ugyanez alkalommal adatott „Nagy Akadémia“ is, de az ügyetlen előadások azt tanúsíták, hogy ifjaink nem foghaták még eddig föl az „akadémia“ szellemét. Kiemelendő itt P. Dániel, ki Petőfinek „Ivás közben“ czímű művét a kívánatig jól szavaló. Harmadszor ismételtetett „Moor Károly“, de több botrányos eset miatt nem a kívánt sikerrel. A legközelebbi alkalommal adatik „Két pisztoly“, majd meglessük, miként sülend el! A jövedelem mennyiségét később tudata adjuk tez. olvasóinkkal. Vajha viszhangra találna — több helyen — nagy reményű ifjaink lelkes működése!! BÉRCZY, JÁSZBERÉNY, őszelő 4-dikén. Temérdek visszaélések történnek városunk körében. A többi közt!... bizonyos ünnep alkalmával, városunk templomának belsejében , három csinos növendékleányka épen a székbe akarván ülni, ezek egyikét egy tisztességes polgárleányt, bizonyos téni asszony hátulról karjánál fogvást durván hátra rántotta, mosdatlan szavak közt „hátra a parasztok közé“ elutasította; pedig azon polgárleányka csinos ruhája árával a helybeli boltos, s kereskedő uraknak nem tartozik! E szemtelen testet, melly isten közös házában közbotrányul követtetett el, nem commentálom. Mint nyilvánosság barátja , hölgyek irányában szólok, de ezért az igazságot elmondani mindenkor kötelességemnek ismerendem. — Továbbá, egyik múlt farsangi tánczvigalomban bizonyos kisasszony, polgárleányokkal egy körben tánczolni vonakodott; egy másik pedig egy társas körben így kérkedett: „mi főbb ranguak ?! “ Istenem! hogy ezeket amaz elhunyt ősök, azon becsületes szántóvetők, jámbor vargák, jó kedvű szűcsök, s más czéhbeliek és iparüzök, nem látják és nem hallhatják! bizony mondom: unokáiknak, s részint fiaiknak eme pöffeszkedésökön jó izűen nevetnének! mintha bizony nem tudnók, hogy kinél kinél hányat ütött az óra. De hijjába! már ez nálunk így megy; a lenézés, rangkórság, megszólás, és egyéb kis városi apróságok,szinte egymást kergetik, pedig nincs hová felnézhessünk; s ha a lenézőket, a rangmérséklőket és megszólókat megtekintjük , legtöbb esetben csak szánakoznunk kell rajtuk. . . Kinek nem szűre ne viselje... Azonban a métely az alsóbb néposztály között is rágódik.------Egy példáját mutatom be a jászberényi belső vízi malomban történt, nyomban ítélő bíróság eljárásának. A nyár elején egy koldusnő a malomba megy , hol az éhség kínjaitól gyötörtetve egy kevés lisztet lopott; a molnárok megfogják s rögtön — miként állítják—a malom törvényei szerint, kiviszik az utczára nyíló ajtófélfához, egy vastag fatuskóra állítják, fejéről a részkendőt leveszik , és miután az ajtófélfán felülről egy tágas lyukat fúrtak, a bűnös nő haját egy csomóba fogják, és egy erős facsövekkel azon fúrt lyukba beverik ; ekkor a nő lába alul a tuskó elvétetvén, illy függő helyzetben a haja egy igen életlen késsel nagy kínok közt lenyiszoltatott. A haj a czövekkel eggyütt az ajtófélfán még most is a maga valóságában látható, rettentő példájára a lisztlopónöknek , és gúnyára a 19-ik századbeli állatkínzást ellenzőknek. Ez eset köztudomású, egyébiránt az esetet nékem e malombeli molnár nevetve beszélte el, ugyancsak a malomban, hová az ajtófélfán csüngő hajcsomó története iránt tudakozólag bementem , s honnét fagylaló érzetek közt távoztam rendeltetésem helyére a toronyba , hol, ha az isten éltet, érdemek szerint még többeknek be fogok harangozni, kivévén minden esetre azokat, kik már maguknak eddigien is jó formán beharangoztak. A JÁSZBERÉNYI TORONYŐR.